Püspöki körlevelek 1931 (Szombathely, 1932)
A korviszonyok, amelyekből a Rerum novarum fakadt. XI. PIUS PAPA APOSTOLI KÖRLEVELE TISZTELENDŐ TESTVÉREIHEZ I AZ APOSTOLI SZENTSZÉKKEL BÉKÉBEN ÉS KÖZÖSSÉGBEN ÉLŐ PÁTRIÁRKÁKHOZ, PRÍMÁSOKHOZ, ÉRSEKEKHEZ, PÜSPÖKÖKHÖZ ÉS EGYÉB RENDES JOGHATÓSÁGÚ FŐPAPOKHOZ, VALAMINT AZ EGÉSZ FÖLDKEREKSÉG ÖSSZES KATHOLIKUS HÍVEIHEZ A TÁRSADALMI REND MEGÚJÍTÁSÁRÓL ÉS AZ EVANGÉLIUMI TÖRVÉNYHEZ ALKALMAZÁSÁRÓL XIII. LEÓ PÁPA RERUM NOVARUM KEZDETŰ KÖRLEVELE MEGJELENÉSÉNEK NEGYVENEDIK ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL Tisztelendő Testvérek ! Kedves Fiaink! Üdvöt és apostoli áldást ! XIII. Leó pápa nagyszabású körlevelének, a Rerum novarumnak negyvenedik évfordulóján az egész katholikus világ mélységes hálát érez és méltó emlékünnepségekre készül. A lelkipásztori éberségről tanúskodó fontos okmánynak útját egyengette Elődünk már egyéb körleveleivel: így az emberi társadalom szegletkövéről — a családról és a házasság szentségéről (Arcanum, 1880 febr. 10.), az államhatalom eredetéről (Diuturnum, 1881 jún. 29.), annak helyes viszonyáról az egyházhoz (Immortale Dei, 1885 nov. 1.), a keresztény polgárok legfőbb kötelességeiről (Sapientiae christianae, 1890 jan. 10.), azután a szocialisták elmélete ellen (Quad apostolid muneris, 1878 dec. 28.), az emberi szabadság hamis értelmezése ellen (Libertas, 1888 jún. 20.) írt és más efajta körleveleivel, amelyek XIII. Leó pápának gondolatvilágát bőségesen kifejezték. A Rerum novarum körlevélnek a többiek fölött mégis az a kiváló jelentősége, hogy az emberi nemnek a kezébe adta a biztos vezérelveket az emberi társadalom nagy életkérdésének, az úgynevezett szociális kérdésnek megoldásához akkor, amikor az a leginkább időszerű és szükséges volt. A tizenkilencedik század vége felé az új gazdasági rendszer és a gyáripar rohamos fejlődése olyan helyzetet teremtettek majdnem az egész világon, hogy az emberiség két osztályra oszlott. Az egyik — a kevésszámú — úgyszólván minden előnyt élvezett, amit a modern találmányok bőségesen nyújtottak ; míg a másik — a munkások beláthatatlan tömegeit magában foglaló osztály szörnyű nyomorúságban tengődött s hasztalan igyekezett az őt fojtogató szegénységből szabadulni. Ezt a helyzetet természetesen igen könnyen viselték azok, akik gazdagságban duskálkodtak, s az állapotot a gazdasági törvények szükségszerű következményének magyarázták. Ugyanezért a szegényekről való gondoskodást egyedül a szeretet föladataként akarták fölfogni, mintha bizony a szeretet kötelessége volna elpalástolni az igazság megsértését, amit a törvényhozás nemcsak eltűrt, hanem szentesített is. Viszont a kemény sorsban gyötrődő munkások elégedetlenkedtek és nem akarták a nehéz jármot tovább viselni. Egyesek hamis tanok bujtogatására hallgatva az emberi társadalom gyökeres fölforgatására törekedtek. Mások — akiket a keresztény igazságok a fölforgató törekvésektől visszatartottak — megállották annál a követelésnél, hogy a szociális téren alapos és gyors reformokra van szükség. Ugyanígy gondolkozott sok katholikus pap és világi, akiket a csodálatos keresztény szeretet már régóta a proletárok méltatlan sorsának enyhítésére ösztönzött, s akik nem tudták elhinni, hogy a földi javaknak ilyen szörnyen aránytalan és igazságtalan elosztása a végtelenül bölcs Teremtő terveivel egyezhetik. S ezek a szomorú társadalmi bajra őszintén keresték a hathatós orvosságot és a még rosszabb veszedelmek ellen a védelmet. De törékeny az emberi elme még a legjobb szándékúaknái is. Egyrészről elutasították őket, mint veszedelmes újítókat, másrészről akadályokra bukkantak még a barátaiknál is, akik más nézeteket vallottak. Szétágazó vélemények közt tanácstalanul ingadoztak.
