Püspöki körlevelek 1930 (Szombathely, 1931)
XL 2267. sz. Szózat a papsághoz az egyházmegyei papi kölcsönkönyvtár megnyitása alkalmából. t JÁNOS ISTEN ÉS AZ APOSTOLI SZENTSZÉK KEGYELMÉBŐL SZOMBATHELYI PÜSPÖK EGYHÁZMEGYÉJE PAPSÁGÁNAK ÜDVÖT ÉS FŐPÁSZTORI ÁLDÁST! KRISZTUSBAN SZERETETT TESTVÉREIM ÉS FIAIM! A mi Üdvözítőnk mintegy utolsó parancsképen meghagyta apostolainak: „Élményén az egész világra, hirdessétek az Evangéliumot minden teremtménynek“. (Márk. 16. 16.) Kétezer esztendő óta az apostolok utódai a püspökök és a tanítványok utódai az áldozárok hirdetik ezt az Evangéliumot importune, opportune; királyoknak és koldusoknak; bölcseknek és tudatlanoknak; sikerrel vagy eredménytelenül; szószékről vagy vérpadról. Amit Krisztus Urunk apostolainak és tanítványainak parancsolt és amit ezek kétezer éven keresztül tettek, az nekünk is első kötelességünk: hogy az Evangéliumot, a jó hírt, a megváltás örömhírét elvigyük mindazokhoz, akik reánk bízattak és akiket csak elérhetünk. De hogy az Evangéliumot hirdethesssük, nemcsak ismernünk kell azt, hanem ismernünk kell azoknak lelkét is, akiknek visszük és ismernünk kell az utakat, amelyeken őket megközelíthetjük. Ismernünk kell elsősorban az üdv hírét, melynek hirdetői vagyunk. Ennek a hirdetésére készültünk a papnevelde áldott csarnokában, ezért hallgattuk bölcs tanárok szavát 4-5 éven keresztül, ezért imádkoztunk, elmélkedtünk és tanultunk és ezért rendelte el az Egyház azt a sok vizsgát, mellyel az igehirdetésre való készültségünkről tanúságot teszünk: a teológián, a neoprespyteri és a zsinati vizsgálaton, sőt a koronagyűlési előadásokon is. Egész életünk tanulás; és szép és mély értelmű a régi közmondás: „Jó pap holtig tanul.“ Tanul imádságban és elmélkedésben, tanul megfigyelésben és meglátásban, de tanul főképen azokból a könyvekből, amelyek neki pótolják a világi ember élvezeteit. A pap és a könyv elválaszthatatlan jóbarátok és így van rendjén! Mert a pap úgy szereti a könyvet, mint lelkének barátját és társát, a könyv pedig a papnak mindennap új és új lelki örömet és élvezetet nyújt. Dehát melyik könyv is legyen a papi életnek hűséges társa? Nem egy könyvre gondolok, Kedves Testvéreim, hanem a könyvre, ép arra a könyvre, amely tartalmánál, vagy lelki dispoziciónknál, vagy szellemi igényeinknél fogva épen a szükséges, a hasznos, az alkalmas! Első könyvünk természetesen az a könyv, melyet nem ember írt, hanem Isten sugallt, melyhez hasonló nincs sem történelmi értékben, sem bölcseleti mélységben, sem költészeti szépségben. A könyvek könyve az: a Szentírás, amely magában foglalja a megváltás örömhírét, az Evangéliumot. Nem elég az, hogy csak szentírási részleteket olvassunk a szentmise bemutatása alkalmával és a mindennapi breviáriumban! Legyen ott a pap asztalán a Szentírás ó- és újszövetsége bő kommentárokkal, legyen ott az újszö-
