Püspöki körlevelek 1930 (Szombathely, 1931)
35 — szigorúan alkalmazkodjanak. — Budapest, 1930. évi április hó 8-án. A miniszter rendeletéből: Kőlbig sk., miniszteri tanácsos. 1597. sz. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miiás^°köíe?é TMszter úrnak az iskoláztatási kötelesség telzeitséggel jesítésének biztosítására vonatkozó pénzbírkapcsolatos ságok tárgyában kiadott 865—5—70/1929. ságok. Vili. a. számú rendeletet tudomás vegeit egész terjedelmében közlöm: „A 2-ik és 3-ik ízben történt igazolatlan iskolamulasztások után kiszabandó bírságpénzek megállapítása tekintetében az illetékes községi elöljáróságok különböző gyakorlatot követvén, az elöljáróságoknak esetenkint való megfelelő utasítása szempontjából a következőket közlöm a Címmel: A 2-od és 3-ad ízben igazolatlan iskolamulasztások megtorlása iránt az 1921. évi XXX. t.-c. 9. §-a akként rendelkezik, hogy az igazolatlanul mulasztó mindennapi tanköteles gondviselőjére 2-od ízben mindem elmulasztott félnap után 4 (négy) korona, 3-ad ízben pedig minden elmulasztott félnap után 8 (nyolc) korona bírság szabandó ki, míg a továbbképző (ismétlő) népiskolai tanulók után, tekintet nélkül a mulasztott félnapok számára 2-od ízben 50 (ötven), 3-ad ízben 100 (egyszáz) korona bírság. Az 1928. évi X. t.-c. 15. §-ának második bekezdése alapján és az 1924. évi 5340 M. E. számú rendelet 5. §-ának negyedik bekezdéséhez képest ezek a bírságok ma így alakulnak: Mindennapi tanköteles igazolatlan mulasztása esetén, minden mulasztott félnap után 2-od ízben 16 fillér, 3-ad ízben 32 fillér; továbbképző népiskolai tanulónál, tekintet nélkül a mulasztott félnapok számára, 2-od ízben 2 (két) pengő, 3-ad ízben 4 (négy) pengő a bírság. Bár a jelzett összegben kiszabható pénzbírságok mértéke az 1921. évi XXX. t.-c. céljához képest nyilvánvalóan alacsony, a kérdésnek törvényhozási úton leendő újabb rendezését most nem tarthatom időszerűnek, hanem az igazolatlan mulasztások csökkentését az idézett törvény 8. és 9. §-aiban foglalt rendelkezések pontos, szigorú és főleg leggyorsabb végrehajtása útján kívánom elérni. Épen ezért az első, másod és harmad ízbeni mulasztás megtorlásának, illetve a bírság kirovásának az elrendelt határidők pontos betartásával való meggyorsítását — ahol a bírság kivetésén van a fősúly — kell szigorúan megkívánnom, mert ez képezi a törvény hatályos végrehajtásának előfeltételét. A bírságolás ugyanis ezekben az esetekben nemcsak a mulasztások megtorlásaként jelentkezik, hanem az igazolatlan mulasztás negyedszeri, vagy többszöri ismétlődése — mint kihágás — érzékeny pénz — sőt pénz — és elzárásbüntetést fog maga után vonni. S itt rámutatok a törvény 10. §-ának második bekezdésére is, mely szerint a kihágási eljárás megindítandó arra való tekintet nélkül, hogy a 9. §-ban említett bírságolási eljárás befejezést nyert-e vagy sem. Ha tehát az intézkedésre rendelt hatóság törvény- és kötelességszerűen a kitűzött határidők pontos betartásával jár el, úgy az aránylag kis bírságpénzek is a kellő hatást fogják biztosítani. A törvény végrehajtásának akadályát tehát nem az alacsonyan megállapított bírságpénzekben, hanem a mulasztási kimutatások késedelmes elkészítésében, továbbításában és abban látom, hogy a kihágások sem tárgyaltainak le az eljáró hatóságok által mindig a kellő időben, de gyakran hónapokig gyűjtetnek s a mulasztást, kihágást elkövetők 4—6— 8-ad ízbeni mulasztásai hosszú idő után egyszerre kerülnek megítélés alá, sőt sokszor ez esetben is kellő előkészítés és felszerelés hiánya akadályozza a gyors- felsőfokú elbírálást. Az iskolakötelezettség törvényszerű végrehajtásának ezt a hátráltató akadályát a jövőben vizsgálat tárgyává kívánom tenni s a késedelmezőket felelősségre fogom vonni. — Felhívom a Címet, szíveskedjék különös figyelmet fordítani arra, hogy az iskolai kihágások elbírálásánál a fentemlített kívánságok szigorúan érvényesüljenek. — Budapest, 1930. évi február hó 4-én. — A miniszter helyett: dr. Petri Pál sk., államtitkár.“ Az elemi népiskolai beiratási díjak újabb 1598. sz. szabályozásáról és felhasználásáról szóló 1930. Népiskolai évi VII. t.-c. életbe lépett, sőt a m. kir. vallás-^,.beiratási^ és közokt. minisztérium az erre vonatkozó lyozása. végrehajtási utasítást is közrebocsátotta 882— 4/674—1930. szám alatt. A törvény értelmében minden nyilvánossági joggal bíró elemi népiskolába felvett tanuló után az eddig szedett beiratási díjak helyett egy pengő beiratási díjat kell fizetni. Ez az összeg szedendő tehát a fennhatóságom alá tartozó katolikus elemi iskolák minden tanulója után s ezentúl beiratási díj gyanánt. A fizetés alól szegénység címén való felmentés átmenetileg az eddigi gyakorlat szerint történik. A beiratási díjnak az a félösszege, mely a tanítói internátusok létesítésére szolgál, a
