Püspöki körlevelek 1930 (Szombathely, 1931)
6 <I) A katholikus köztevékenység vi légi munkásai számára. e) Minden rendű emberek számára. egyes szerzetesek és szerzetesházak egészséges életszentségének, amelyben tündökölnie kell minden egyes szerzetes-családnak. Ne gondolják a kétféle papok, hogy a szentgyakorlatokban eltöltött idő kárára van a lelkipásztori munkának. Hallgassák meg szent Bernátot, aki boldog III. Jenő pápának, egykori tanítványának, nem átallotta ezt írni: «Ha egészen mindenkié akarsz lenni, annak példájára, aki mindenkinek mindene lett, úgy dicsérem az egész emberiséget átkaroló szeretetedet, de csak akkor, ha az tényleg egészen általános. Ám miképen volna általános, ha Te ki vagy zárva. Te is ember vagy. Tehát hogy általános és hiánytalan legyen a szereteted, öleljen Téged is magához az a kebel, amely mindenkit átölel. Egyébként mit használ Neked, ha mindenkit megnyersz, Magadat pedig elveszted? Ha már mindenkié vagy, légy a magadé is. Vigyázz, nem mondom, hogy mindig, vagy gyakran, de legalább néha önmagadnak is add magad.»1 Tisztelendő Testvérek, ugyancsak kiváló gonddal azon vagyunk, hogy a szentgyakorlatokban megmüvelődjenek a világi csapatai annak a katholikus köztevékenységnek, amelyet teljes erőnkkel előmozdítani és ajánlani meg nem szűnünk s soha megszűnni nem fogunk, mert hasznos, hogy úgy mondjuk — szükséges a világiak munkája a papi apostolkodás mellett. Nem is tudjuk örömünket szavakkal eléggé kifejezni, amelyet a jelentés fölött éreztünk, hogy már majdnem mindenfelé tartanak külön lelkigyakorlatokat Krisztus katonáinak békés és áldozatkész csapatai, különösen az újoncok sorai számára. Számosán végzik a szentgyakorlatot, hogy Krisztus harcainak megvívására készségesebbek és fölkésziiltebbek legyenek s benne nemcsak eszközt találnak a keresztény életnek tökéletesítésére önmagukban, hanem gyakran meghallják az Istennek titokzatos hívó szavát a lelkipásztorságra, a lelkek megnyerésére, a szó szoros értelmében vett apostolkodásra. Gyönyörű hajnala a mennyei javaknak kezd pirkadni, amelyet majd a delelő nap követ, ha a szentgyakorlatok szokása szélesebben elterjed s a katholikusok, különösen a katholikus ifjúság, különféle egyesületeiben tapintatos vezetés mellett meghonosodik.2 Mivel korunkban az anyagi javak, a belőlük 1 S. Bern., De consider., L. 1, c. 5. (Migne, P. L., tóm. 182, col. 734.) 2 V. ö. «Ordine del giorno di Mons. Radini-Tedeschi» az 1895. olasz kath. nagygyűlésen. fakadó kellemesebb élet és bizonyos fokú jólét az ipari és egyéb munkásokhoz is jelentékenyebb mértékben eljutottak s őket magasabb életmódba emelték, az Űristen irgalmasságából és gondviselése folytán a lelkigyakorlatok kincse a hívő nép között is terjed s üdvös ellensúlyként hat, hogy az emberek a múlandó javak súlya alatt, az élet kényelmét és örömeit élvezve a materializmus tanába és erkölcseibe ne süllyedjenek. Azért az egyes országokban keletkező mozgalmat a munkás lelkigyakorlatok érdekében, különösen a Perseverantia kötelékébe tartozó egyesületekben kiváló eredményekkel megtartott munkás lelkigyakorlatokat meleg atyai jóindulattal kísérjük s azokat — Tisztelendő Testvérek — lelkipásztori buzgóságtokba és gondjaitokba ajánljuk. Hogy a lelkigyakorlatok megteremjék a gyü-i mölcsöket, amelyekről szóltunk, megfelelő buzgósággal kell azokat végezni. Mert ha tisztán megszokásból, lanyhán és unatkozva végezzük, nagyon kevés vagy épen semmi lelki haszonnal sem járnak. Azért mindenekelőtt szükséges, hogy a lélek a< magányban gyakorolja magát, távol a mindennapi élet minden gondjától és aggodalmától, mert mint a Krisztus követésének könyve világosan tanítja, «a csendben és a nyugalomban erősödik a jámbor lélek».1 Noha a nagy tömegeket foglalkoztató nyilvános szentgyakorlatokat is dicsérjük, teljes lelkipásztori buzgósággal előmozdítandóknak és Isten bőséges kegyelmeivel megáldottaknak tartjuk: mégis inkább a visszavonultságban végzett úgynevezett «zárt» lelkigyakorlatokat sürgetjük, amelyek az embert jobban elszakítják a teremtményektől, a lélek szétszórt részeit összegyűjtik, hogy csak önmagának és a jó Istennek éljen, az örök igazságokról elmélkedvén. Azután az igazi szentgyakorlat megkívánja, hogy kellő időt szenteljünk rá. S bár személyi és tárgyi okokból az idő néhány napra is szorítható vagy egész hónapig is eltarthat, de túlságos rövidre nem fogható, ha a szentgyakorlat valódi gyümölcseit elnyerni akarjuk. Amint a gyógyhelyek is csak akkor használnak a testi egészségnek, ha bizonyos időt töltünk ott, úgy a szentgyakorlatok is csak akkor nyújtanak hathatós gyógyítást a léleknek, ha megfelelő ideig végezzük. A szentgyakorlat helyes végzése és a lelki haszon learatása szempontjából nagyon fontos a ■ megfelelő és bölcs módszer alkalmazása. Tapasztalati tény, hogy az egészséges katholikus 1 Krisztus követése, I. k. 206. fej. [V* A lelkigyakorlatok végzésének módja. Magány és a külső gondok elpihenése. M Megfeelő időtartam. f) A legjobb módszert kell használni
