Püspöki körlevelek 1930 (Szombathely, 1931)
4 • b) A középkorban. és tökéletesíteni, ahol ezek tíz napig «állhatatosak valának egyakarattal az imádságban»1 s így méltókká lettek a Szentlélek fogadására. Valóban nevezetes szent magány, a szentgyakorlatok első előképe, amelyből az egyház örökifjú erőben kilépett s ahol a boldogságos Szűz jelenlétében és hatalmas pártfogása alatt az apostolokkal együtt azok is megnevelődtek, akiket méltán nevezhetnénk a katholikus tevékenység világi munkásai előfutárainak. Attól a naptól kezdve a szentgyakorlatok tartása, ha nem is a mai néven és módon, de a lényegben «házi szokássá vált a régi keresztényeknél»,2 mint szalézi szent Ferenc tanította és a szentatyák műveiben található utalások bizonyítják. Például szent Jeromos a nemes Celantia-t így inti: «Válassz magadnak alkalmas és a családi körtől távoleső helyet, ahol mint révparton meghúzódhatsz. Itt akkora legyen a buzgóságod a lelkiolvasmányban, oly gyakori az imádságod és oly mély az elmélkedésed az eljövendőkről, hogy ezzel a pihenéssel kipótoljad egyéb idődnek elfoglaltságait. Nem azért mondjuk ezt, hogy elvonjunk tieidtől, sőt azért ajánljuk, hogy itt megtanuljad és átgondoljad, milyen légy tieid iránt».3 S Jeromos kortársa, Krizologus szent Péter, ravennai püspök ezzel az ismert fölhívással fordult híveihez : «A testnek egy évet adtunk, adjunk a léleknek néhány napot. . . Éljünk az Istennek egy kevéssé, akik a világnak éltünk egészen . . . Fülünkbe hangozzék az isteni ige : a családi élet zaja ne zavarja | meg hallásunkat. . . így fölvértezve, testvérek, így megnevelve háborút üzenünk a bűnnek — a győzelem biztos reményével».4 A további századok folyamán is állandóan von- i zódtak az emberek az üdítő magányba, ahol a | nyilvánosságtól távol a lélek az Istennel társaloghat. Sőt a tapasztalat mutatja, hogy minél zavarosabb idők szakadtak az emberiségre, annál hathatósabban érezték az igazságosságot és az igazságot kedvelő emberek a Szentlélek Úristen hívását a magányba, «hogy a testnek ösztöneit tartósabban legyőzve az isteni Bölcseség szavát hallgassák a lélek szentélyében, ahol elpihenvén a földi gondok lármája szent elmélkedésekben és mennyei örömökben gyönyörködhetnek».5 1 Ap. Csel. 1, 14. 2 S. Franc. Sál., Traité de 1’Amour de Dieu, L. 12, c. 8. 3 S. Hieronym., Ep. 148 ad Celant. 24. (Migne, P. L., Lom. 22, col. 1216.) 4 S. Petr. Chrysol. serm. 12. (Migne, P. L., tóm. 52, col. 186.) 5 S. Leo Magn., serm. 19. (Migne, P. L., tóm. 54, col. 186.) Miután a gondviselő Úristen az ő egyházában már nagy számmal támasztott kiválóan megvilágosított férfiakat és a természetfölötti életben kitűnő mestereket, akik részint a kinyilatkoztatás, részint saját tapasztalatuk és korábbi századok hagyományai nyomán a lelkigyakorlatokhoz bölcs útmutatásokat és bevált módszereket adtak: a jóságos Istennek különös gondviselése folytán napvilágot látott az Isten kimagasló szolgájának — Loyolai szent Ignácnak műve — a Szentgyakorlatok vagy inkább a Kincsesház, amint tiszteletreméltó Blois Lajos, szent Benedek jeles rendjének tagja nevezte, akit Liguori szent Alfonz a magányban végzett lelkigyakorlatról írt gyönyörű levelében így idéz : «a Kincsesház, amelyet az Úristen a legújabb időben nyitott meg az ő egyházának s amiért az Úrnak igen nagy hálával tartozunk».1 A lelkigyakorlatok tartása a tökéletesség útjának minél gyorsabb befutása céljából, nagyon hamar általánosan elterjedt az egyházban. Mások mellett különös buzgósággal fölkarolta azokat a Nekünk sokféle címen kedves Borromei szent Károly, aki — mint már más alkalommal is megemlítettük — a papság és a nép körében is meghonosította,2 lelkipásztori éberségével és kiváló tekintélyével magyarázó szabályokat és útmutatásokat szerkesztett hozzájok, sőt odáig ment, hogy külön intézetet alapított, amelyben az emberek kizárólag a szent Ignác-féle szentgyakorlatokat végezhessék. Az intézetet «Asceterium»j nak nevezte s — amennyire tudjuk — ezt a házat kell az első szentgyakorlatos háznak tekintenünk. A szerencsés kezdet után létesültek azután mindenfelé a többiek. Amint az egyházban a szentgyakorlatok megbecsülése folyton fokozódott, úgy a szentgyakorlatos intézetek is csodálatos módon elszaporodtak. Az életnek sivár pusztaságában barátságos vendégfogadók ezek a házak, amelyekben a mindkét i nemű liivek elkülönítve lelki táplálékot kapnak és lelkileg megerősödnek. A borzalmas világháború után, amely az emberi társadalom szerkezetét alapjaiban megingatta, a nemzetek szellemi és anyagi birtokállományán érzékeny sebeket ütött, ki tudná megszámlálni az emberek tömegeit, akik dédelgetett reményeik szertefoszlását látták, az égieket a földieknél többrebecsülni megtanulták s a Szentlélek hathatós segítségével a magányban 1 S. Ali. M. de Liguori, «Lettera sull’utilitá degli Esercizi in Solitudine»: Opere ascet. (Marietti, 1847) vol. 3. pag. 616. 2 Const. Apóst. «Summorum Pontificum» 25. Júl. 1922. Acta Apóst. Sedis vol. XIV. 1922. pag. 421. t) Loyolai sz. Ignác. d) Borromeisz. Károly. el Szentgyakorlatos házakra van szükség.
