Püspöki körlevelek 1928 (Szombathely, 1929)
VII. 2291. sz. Sydney Eucharistikus világkongresszus. Közel hathónapi távoliét után a Boldogságos Szűz Mária Szeplőtelenfogantatása ünnepére szerencsésen visszatértem egyházmegyém székvárosába. Utazásom célját, hogy t. i. a canadai magyarokat plébániáikban meglátogassam, Sydneyben az Eucharisztikus kongresszuson a magyar egyházat képviseljem és a világ-egyház misszióit megismerjem, szerencsésen elértem. Kanadában nagyon épültem a régi kivándorlóknak egyházukhoz és ó-hazájukhoz való hűségén, de szomorúan állapítottam meg, hogy az ott született nemzedékek a magyarság részére alig tarthatók meg és hogy a legfontosabb hazafiúi missziót köztük magyar papok és szerzetesnők teljesítik. Mivel csak olyanok boldogulhatnak Kanadában, akik maguk akarnak földműveléssel foglalkozni és jó egészséget és valami kis tőkét is visznek magukkal: kérem Tisztelendő Papjaimat, hogy a Kanadába kivándorolni óhajtó híveiknek ilyen irányú tanácsot adjanak. A Sydney Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson az ausztráliai katolikusok bensőséges hitéletéről és egyházi intézményeik nagy fejlődéséről győződhettem meg. Ügy ott, mint a missziós területeken a Katolikus Egyháznak ifjú életerejét láttam és csak azt kellett sajnálnom, hogy midőn minden nemzet a missziós munkából kiveszi a részét, magyar misszionáriust sehol sem találtam. Utazásom utolsó részét: zarándoklatomat a Szentföldre és az Apostolok sírjaihoz, közbejött betegségem miatt sajnálatomra el kellett hagynom. A visitatio liminumot azonban per procuratorem elvégeztem és ez alkalommal Szentséges Atyámnak átnyújtattam az egyházmegye zsinati határozatait (SD-t) és egyházmegyénk péterfilléreit. A Szent Atyától a következő négy esztendőre az összes szükséges felhatalmazásokat elnyertem. Hazatértem alkalmából egyházmegyém papsága és hívei részéről oly meleg szeretetet tapasztaltam, hogy azt szóval meg sem hálálhatom, azonban igyekezni fogok fokozott főpásztori munkálkodással ezen nagy szeretetet ezután megérdemelni. Sacra Congregatio de Disciplina Sacramentorum. In plenariis Comitiis EI. S. C. die 27 mensis Aprilis curr. anni habitis iudicio Emmorum ac Revmorum Patrum submissum est sequens dubium a Revmo Ordinario Vrhbosnen. propositum. An mens sit legislatoris, ut praescriptum can. 1001. §. 1. adamussim servetur etiam in casu, in quo alicui omnes ordines sacri brevissimo tempore, ex. gr. spatio unius mensis, conferantur. Et Emmi ac Revmi Patres, re mature perpensa, respondendum censerunt: Stetur can. 1001. §. 1., idest si qui intra semestre, vel etiam spatio unius mensis ad plures ordines maiores promovendi sint, Ordinarius poterit exercitiorum spiritualium tempus pro ordinatione ad Diaconatum reducere, non tamen infra tres integros dies. Si vero sacri ordines sive beneplacito apostolico, sive decreto Episcopi ad normam can. 1006. §. 3., gravi interveniente causa, servatis tamen servandis, praesertim cann. 975—978, distinctis et subsequentibus vel proximis diebus, alicui conferantur, ita ut tempus non suppetat servandi praescriptum can. 1001. §. 1., praemissis semper sacro ordini, qui primus erit conferendus, spiritualibus exercitiis saltem per sex integros dies, ceteris ordinibus, si fieri poterit, iudicio Episcopi, ad normam can. 1001. §. 2., una saltem dies spiritualis recessus praemittatur.“ Quam responsionem SSmus D. N. Pius Pp. XL, in audientia diei 1. Maii d. a., referente infrascripto Secretario huius Sacrae Congregationis, ratam habere et adprobare benigne dignatus est. Datum Romae apud Sacram Congregationem de Disciplina Sacramentorum, die 2-.a Maii 1928. — f M. Card. Lega, Episcopus Tusculanus, Praefectus. — L. S. — D. Jorio, Secretarius. 2292. sz. Dubium circa exercitia spiritualia ante s. ordinationem. /
