Püspöki körlevelek 1927 (Szombathely, 1928)

— 2

gyűlöli, hazúg az. Mert aki. nem szereti felebarátját, akit lát, Istent, akit nem lát, hogyan szeretheti? Az a parancsolatunk van pedig Istentől: hogy aki szereti az Istent, szeresse felebarátját is.“ (I. Ján. 4, 20—-21.).

Mindezekből világosan következik, hogy a szeretetnek teljesen általánosnak kell lennie. Ki kell annak terjednie minden emberre kivétel nélkül, mert minden ember Isten képére és hasonlatosságára van teremtve és Krisztus drága vérével megváltva s ezért minden ember testvérünk Krisztusban.

Ki kell tehát terjednie azokra is, kiket a megváltás kegyelme még nem talált meg, illetőleg akik elzárkóznak előle. Ki kell terjednie a pogányokra és zsidókra is, kik szintén meg vannak híva Isteh országába, kiknek ép oly halhatatlan lelkűk van, mint nekünk s ezen léleknek hazája szintén a mennyország, hova ők is meg vannak híva. Ugyanaz a természetfeletti rendeltetésük mint a mienk, t. i. Isten színe elé kerülni, ha teljesítik azon feltételeket, melyeket Isten az örök cél elérése végett az emberek elé kiszabott.

A szeretetet nem korlátozhatja semmiféle országhatár, semmiféle faji különbség, semmiféle társadalmi elhatároltság.

Az Egyház nagypénteki imái a legszebben fejezik ki a szeretet ezen egyetemességét, mikor imádkozik minden rendű és rangú, minden nemű és korú, minden vallású és fajú emberért kivétel nélkül.

Azonban a szeretetnek ez az egyetemessége semmiesetre sem zárja ki a haza és fajszeretetet. Sőt aj rendezett szeretet azt egyenesen megköveteli, hogy elsősorban azokra áradjon annak melege, kik hozzánk közelebb állanak. A szeretet élő erő, melynek hatása legelső sorban azokra terjed ki, kik egy és ugyanazon család tagjai.

A család élő szervezet, melynek fenntartó ereje a szülői és gyermeki szeretet kölcsönössége. Ez az élő szervezet tovább fejlődik és belőle kialakul a község, azután nagyobb körre terjedve a vidék, és végül egy nemzet, melyet ugyanaz a történelmi és földrajzi egység, ugyanazok a hagyományok és törekvések és célok kapcsolnak egy élő nemzettestté, melynek éltető forrása, a nemzeti szellem ugyanazonossága. Ennek a haza és fajszeretetnek adta isteni példáját a mi Urunk Jézus Krisztus, midőn egész megváltói működését elsősorban és közvetlenül csak hazája és nemzete, — a választott nép, — részére fejtette ki és miután azok az Ő megváltói szívének közvetlen melegét érezték, árasztotta ki szeretetét a pogányokra és nemzetekre.

A túlzásba ferdült fajszeretet azonban, — mely a világos látást elhomályosítja, —igazságtalanná és erőszakossá lesz; okozza a világban azt a sok ellenségeskedést, háborúságot és vérontást, aminők — sajnos — az utóbbi években pusztító viharként zúdultak ránk és amelyeknek véres ostorcsapásaitól ütött sebeink még ma sem gyógyultak be teljesen. Vizsgáljuk meg tehát magunkat, hogy a mi szeretetünk katolikus, vagyis általános-e, Krisztusi-e? és hogy haza és fajszeretetünk nem tesz-e minket igazságtalanná és gyűlöl ködőkké? és hogy az átélt szenvedések hatása alatt a krisztusi szeretet szent erénye nem szenvedett-e csorbát a lelkűnkben?

Általánosnak kell lennie szeretőiünknek s ki kell terjednie annak minden testvérünkre osztálykülönbségek nélkül. Ki tagadná, hogy a legfőbb természetes erény a szociális érzés. Kiváló természetes erény a gyengék védelme, a szegények felkarolása, a kizsaroltak é$ kiaknázottak oltalombavétele.

Nagy fontosságú törekvés és elengedhetetlenül szükséges feladat, hogy bölcs állami törvények által az isteni törvényeknek, melyek az igazságosság és szeretet nagy társadalmi erényeit, mint alaperényeket homloktérbe helyezik, az államban is érvényt szerezzünk. De jaj, ha egyes osztályoknak egymás iránti szeretete más osztályok elleni gyűlöletté fajul. Végzetes sérelmet szenved ez az evangéliumi alapelv, ha a munkaadó a munkást kizsarolni, a munkás a munkaadót elpusztítani szeretné.

A súlyos társadalmi kérdések már rég megoldattak volna Krisztus Urunk és az Egyház tanításainak alapján.

Krisztus Urunk a szeretet törvényének végrehajtása az emberiséget egyetlenegy nagy családdá egyesíti.

Avagy gondoltunk-e sokszor arra, hogy minő nagy és felséges szociális gondolatot fejezünk ki, valahányszor Krisztus tanítása szerint így imádkozunk: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben? Egy atyánk van s mi mindnyájan gyermekei vagyunk, tehát testvérek, kiket az egy mindenható és jóságos atyának szeretete kell, hogy egybekapcsoljon. Midőn ehhez a közös atyához közeledünk, akkor valami isteni erővel egymáshoz is kell közelítenünk, hisz testvérek vagyunk Ö Benne és Ő Általa. Az Anyaszentegyház erkölcsi törvényei pedig az igazságtalanságokat szüntetik meg. Gondoljunk csak arra, hogy a négy sarkalatos erény egyike az igazságosság, melynek gyakorlását és végrehajtását Isten és Egyház sürgeti s amely megköveteli, hogy mindenkinek adjuk meg azt, ami megilleti.

Olvastuk és olvashatjuk ma is sokszor e felhívást: világ proletárjai egyesüljetek! E helyett én azt szeretném kiáltani: világ kérész-