Püspöki körlevelek 1927 (Szombathely, 1928)
— 3 tényei egyesüljetek! hogy a krisztusi erkölcs diadalrajuttatásával a társadalmi ellentéteket áthidalva, a válaszfalakat ledöntve a krisztusi szeretet váljék uralkodóvá és diadalmaskodjék minden téren s minden időben. Nem lehet akadálya a szeretetnek a vallások különbözősége sem. Mivel a szeretetnek többféle fokozata van, természetes, hogy szívünkhöz legközelebb állnak azok, akik ugyanazon Istent ugyanazon módon tekintik, ugyanazon néven nevezik, ugyanazon imákkal közelítik meg, ugyanazon szent áldozattal imádják. A legszentebb meggyőződésekben mutatkozó eltérések, minők a különféle vallásokban megnyilvánulnak, a szeretet tüzének egyformán tiszta ragyogását és kisugárzását ugyan bizonyos árnyfelhőbe burkolhatják; de mindennek dacára szem előtt kell tartanunk isteni Üdvözítőnk példáját, aki, bár elsősorban az Ö népét, a választott népet árasztotta el szeretetének édes melegével, mégis a pogányok megváltását is célul tűzte ki és kivétel nélkül minden ember lelkének üdvéért ontotta drága vérét. És ami áll a keresztény felekezetekre, áll azokra is, kik Krisztus tanítását még nem fogadták el, vagy azt nem ismerik. Példánkkal, fölényes erkölcsösségünkkel, lelki emelkedettségünkkel meg kell velük értetnünk, hogy Krisztus tanítása, a keresztény erkölcs mily magasan áll az ő erkölcsük felett és hogy Krisztus az, ki világegyházat alapított, hogy abban mindenki számára üdvösséget és s?eretetet hirdessen. A szeretetnek különösen ki kell terjeszkednie az elöljárók részéről az alattvalókra és viszont az alattvalók részéről az elöljárókra. Ne felejtsük el, hogy az Isten IV. parancsa, mely azt követeli, hogy atyánkat és anyánkat tiszteljük, vonatkozik nemcsak a szülőkre, hanem mindazokra, akik a társadalmi rendben a szülők helyett állnak az élen: vonatkozik az egyházi és világi elöljárókra is. Az utolsó évszázad ferde bölcseleti irányzatai s az utolsó évek forradalmai a tekintély elvét mélyen aláásták. A tekintély tisztelete helyébe a felforgatást, az elöljárók szeretete helyébe a lázadás szellemét állították. Arra kell minden erővel törekedni, hogy a benső, szeretetteljes, patriarkális viszony elöljáró és alattvaló, munkaadó és munkás között helyreállíttassék. Atyai szeretet tegye igazságossá, gondossá, önzetlenné az elöljárót; gyermeki szeretet tegye bizalmassá, engedelmessé, tisztelettudóvá az alattvalót. Nem gondoljátok-e, hogy ezen óhaj teljesedése nagy lépéssel előre vinné az emberi séget a földi boldogsága és békéje felé vezető úton? És ha egy állam, egy megye, egy község nagy családjában oly szükséges a szeretet, — mely kölcsönös tiszteleten alapul, — mennyivel szükségesebb a szeretet a szoros értelemben vett családban! De ezt a szer etetet — sajnos — oly sokszor hiába keressük! Helytelen, ingatag alapra épül ma már sok család. A házasság szentségét és felbonthatatlansiágát nem tartják a!z egész családi élet fundamentumának. Beszennyezett ifjúságot visznek a házastársak egymásnak nászajándékul a házasságba és a bizonytalan, süppedékes talajra épített családi élet már a legkisebb vihar kitörésére is szétesik, összeomlik. Valóban sok fájdalmas és elszomorító dolgot lehetne itt mondani! Fáj az ember szíve, ha látja, hogy az utolsó évek milyen szörnyű pusztítást vittek véghez a családi élet szentélyében. A háborús évek alatt beállott eldurvulása a telkeknek és utána a forradalmak szította erkölcsi lezüllés, melynek nyomán annyi szennyes indulat és végzetes szenvedély lett úrrá a férfilelkek világában; a hadi erkölcsök fékevesztett szabadossága, utána a mulatozás határt alig ismerő vágya, a női szemérmet csúffátevő becstelen öltözködés, a fajtalan táncok tomboló őrülete a nők lelkivilágában oly légkört teremtettek meg, melyben a házasságtörések, elválások, új házasságoknak az Egyház törvényeit semmibe sem vevő megkötése napirenden vannak és a szülők, kiket saját szenvedélyeik fűtenek, megfeledkeznek gyermekeik testi és lelki neveléséről, földi és mennyei üdvösségéről. Vissza kell vinni tehát a szeretetet a családba! Tiszta és önzetlen szereteten épüljön fel a házasélet. Szeretet ragyogja be a gyermek ifjúságát. Szeretet aranyozza be az öregek életalkonyát. Krisztusban Szeretett Híveim! Ezekben akartam főpásztori szívem szeretetével a szeretet nagy erényére felhívni figyelmeteket. A szeretet nagy, isteni erő, mely a világot mozgatja és irányítja. A szeretet indította Istent a teremtésre, hogy jóságát kiárassza a világra. Szeretet indította a második isteni személyt, hogy testet öltve megváltsa a bűnbe esett emberiséget. Szeretet' indította a Szentlélek Úristent, hogy a kegyelem isteni erejét és tűzét szívünkbe kiárassza s az isteni természet részeseivé tegyen bennünket. S mi volt más a megváltás célja, mint szeretet által szeretetet ébreszteni a földön. Tüzet jöttem hozni a földre s mit akarok, mint hogy felgvúladjon! Ezek Krisztus szavai, ki utolsó beszédében, melyet apostolaihoz intézett, azt mondja: fiacskáim, szeressétek egymást. Arról ismerik meg, hogy tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.
