Püspöki körlevelek 1927 (Szombathely, 1928)

474. sz.

Böjti szózat a hívekhez.

JÁNOS

ISTEN ÉS AZ APOSTOLI SZENTSZÉK KEGYELMÉBŐL SZOMBATHELYI PÜSPÖK

EGYHÁZMEGYÉJE HÍVEINEK

ÜDVÖT ÉS ÁLDÁST AZ ÚRBAN!

L

KRISZTUSBAN SZERETETT HÍVEIM!

Az Egyházban általánosan elterjedt, tiszteletreméltó régi szokáshoz híven a nagyböjt kezdetén hozzátok fordulok, szeretett híveim, hogy ezen böjti idő megszentelésére szólítsalak fel titeket.

Régente a böjti idő a szigorú testi sanyargatás ideje volt. Imádsággal, virrasztással, önmegtartóztatáissal töltötték keresztény őseink a negyvennapi böjtöt, hogy testüket megtörve megerősödött lélekkel vegyenek részt Krisztus Urunk szenvedéseinek misztériumában és az Ő feltámadásának dicsőségében. Az időviszonyok változtával a böjti törvények szigora is enyhült. Az Egyház a mindig nehezebbé vált megélhetési és életfenntartási viszonyokat szem előtt tartva a szigorú böjtöktől eltekint, úgy hogy a mai böjti rendszer mellett alig nyílik már alkalma az embernek a testi önmegtagadás érdemének megszerzésére. Annál kívánatosabb, hogy a böjti időt,

— ha azt testileg már alig tartjuk meg, — lélekben úgy, amint ezt az Egyház úgyis sürgeti, annál szigorúbban tartsuk meg azáltal, hogy fokozottan búzgóbb és meghosszabbított imákban egyesülve az Istennel, igyekezzünk az Ö szent akaratát megismerni, a megismert isteni akaratot végrehajtani; önmagunkat, környezetünket és a világ helyzetét pedig az isteni kegyelem világosságánál behatóbban megvizsgálva saját tökéletességünket másokéval együtt előmozdítani iparkodjunk.

Az idei böjti elmélkedéstek alapjául egy gondolatot szeretnék elétek adni. Ez a gondolat, melyre a Szentírás számtalan helyen rámutat, a következő: „És azért imádkozom, hogy bennetek a szeretet mindinkább bővelkedjék.“ (Filipp. 1, 9.) Bővelkedjék úgy, hogy másokra is kiáradjon, amint Szent János int bennünket: „Szeressük egymást, mert a szeretet Istentől vagyon. Aki nem szeret, nem ismeri az Istent; mert az Isten szeretet.“ (I. Ján. 1, 7—8.).

Felséges a megokolása annak, hogy miért kell egymást szeretnünk.

„Abból tűnt ki Isten szeretete mihozzánk,

— mondja az apostol — hogy az Ő egyszülött Fiát küldötte Isten e világra, hogy általa éljünk. Ebben áll a szeretet; nem mintha mi szerettük volna Istent, hanem mivel Ö előbb

szeretett minket és elküldötte Fiát engesztelésiil a mi bűneinkért. Szerelmesim! Ha így szeretett minket az Isten, nekünk is kell egymást szeretnünk.“ (I. Ján. 4, 8—11.).

Csak a szeretet ad tartalmat az életnek, melynek Istenbe kell kapcsolódnia. Erre cé- I loz szent Pál, midőn azt mondja: „Szóljak bár az emberek és angyalok nyelvén, ha szeretetem nincs, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom.“ (I. Kor. 13. 1.). Azért nevezi ugyanő a szeretetet a tökéletesség kötelékének, mert a szeretet szíveket kapcsol össze egymással éis mint isteni erő fűzi össze azokat magával az Istennel és Isten fiává tesz bennünket, úgy, hogy szent János szerint ne csak azoknak neveztessünk, hanem azok is legyünk.

És midőn így eltelve szeretettel annyira felfokozódnak lelki erőink, hogy áldozatokat is tudjunk hozni azokért, kiket szeretünk, akkor fogjuk igazán megismerni és értékelni Isten szeretetét, melyről az apostol azt írja: „Abból ismertük meg az Isten szeretetét, hogy Ő életét adta mi érettünk; nekünk is életünket kell adnunk atyánkfiaért.“ (I. Ján. 3, 16.). És midőn az áldozatos szeretetnek erre a hősi fokára eljutottunk, akkor, mint Szent Pál, mi is hangoztathatjuk a Szeretet isteni erejét: „Ki szakaszt el tehát minket Krisztus szeretetétől? Háborúság-e? Szorongatás-e? Mezítelenség-e? Veszedelem-e? Üldözés-e? Fegyver-e? Mert bizonyos vagyok, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem jövendők, sem erősség, sem magasság, sem mélység, sem egyéb teremtmény el nem szakaszthat minket az Isten szeretetétől, mely ami LTunk Jézus Krisztusban vagyon.“ (Róm. 8, 35—39.).

Isten szíve és az ember szíve egybeolvad a szeretetben s midőn az ember szeretete áthasonul Isten szeretetéhez, akkor természetszerűleg iparkodik kisugározni a melegét, hogy minél hasonlóbb legyen az, Isten szeretetéhez. Ámde ez az isteni szeretet általános és minden emberre kiterjedő meleg szeretet. Ilyennek kell tehát lennie a mi szeretetünk - nek is.

„Ha ki azt mondja, — szól az apostol intelme, — szeretem az Istent és felebarátját