Püspöki körlevelek 1925 (Szombathely, 1926)
JANOS ISTEN ÉS AZ APOSTOLI SZENTSZÉK KEGYELMÉBŐL SZOMBATHELYI PÜSPÖK, EGYHÁZMEGYÉJE HÍVŐ SEREGÉNEK ÜDVÖT ÉS ÁLDÁST AZ ÚRBAN! Krisztusban Kedves Híveim! 120. sz. Szózat a hívekhez a szent év alkalmából. Amint az egyes ember életében a hétköznapok egyformasága mellett vannak ünnepi események, családi ünnepnapok, amikor bőségesebben árad ki mindenkire az örvendező hangulat; ahogy a nemzetek életének is vannak ünnepei, külső fénnyel és büszke nemzeti önérzettől dagadó szívvel ünnepelvék, ügy az Isten földi országának is időről-időre megvan a maga sajátos öröm- és kegyelembőséggel ékes esztendeje: a jubileumi szent év. A minden 25. évben visszatérő szent idő köszöntött reánk most szent karácsony ünnepén, hogy a jelen év karácsonyáig meg se szűnjön, hanem bőségesen hulljon az egyház minden fiára a krisztusi javak harmata. A szent év nagy jelentőségét, javainak, kegyelmeinek, kedvezményeinek sokaságát szeretném Veletek Kedves Híveim ez alkalommal megismertetni, hogy hallván az Egyház fejének, Krisztus helytartójának bőkezűségét a lelki kincsek osztogatásában, ráébredjetek a szent év nagy fontosságára a lelketek szempontjából és a kegyelmi időszak áldott napjait a nagy lelki kedvezmények felhasználásával magatok számára gyümölcsöztessétek. I. A szent év első és talán sokaktól meg nem értett kegyelme a jubileumi búcsú elnyerésével függ össze. Hogy mi a búcsú, nem kell előttetek fejtegetnem. Tudjátok még nagyon jól, részint az iskolai hitoktatásból, részint a szentbeszédekből és kereszténytanításokból, hogy a búcsú a bűneink után járó bűnteté-» sek és pedig kisebb büntetések, ideigtartó büntetések elengedése a szent gyónáson kívül. Tehát nem a bűnnek eltörlése, mert hiszen arra nincs más mód, mint a bánat és a töredelem útja, amelynek legbiztosabb ösvénye a gyóntatószékek oldozó, gyógyító, csodás vigasszal teljes útjelzői közt vonul keresztül. A gyónás azonban, ha meg is szabadít bennünk az Isten haragjától, amelyet a bűn vont fejünk fölé, nem szabadít meg a büntetésektől, amelyek kijárnak a mi tisztulásunkra, gyógyításunkra és amelyeket részben a földi élet megpróbáltatásai alakjában, részben a földi élet után a tisztító tűz lángjaiban kell elszenvednünk. A tisztító tűz lángjait oltogatni, a földi csapásokat és büntetéseket fejünktől távoltartani: ez a búcsú célja. Nem az örök büntetéseket rövidíti meg tehát, nem a kárhozottak szerencsétlen tömegét könnyíti a búcsú, az örök büntetésben sinylődőknek nincs enyhülésük többé. A búcsúnak mi, a küzdő anyaszentegyház tagjai és a tisztító helyen szenvedő lelkek vagyunk szerencsés élvezői. Krisztus Urunk ugyanis többet tett értünk, mint ami szükséges volt a mi megváltásunkra. Többet ért, használt egyetlen lépése, mint amit az egész emberiség minden botorkálása a bűn széles és lefelé vivő útján el tudott rontani. S a boldogságos Szűz, a legtisztább lélek, ki a földön járt, miután ment volt nemcsak a napi botlásoktól és a bűnök kicsinyétől és nagyjától egyaránt, hanem még a minden halandóra tapadó eredeti bűntől is, minden cselekedetével oly érdemeket szerzett, amelyeket nem használt fel önmaga számára, hanem szinte kiaknázatlanul maradtak. S a szentek ezreinek hősies önmegtagadása s bátor hitvallása, a vértanúk halált, kint és gyalázatot eltűrő bátorsága annyi századon át csak növelte azt a kiaknázatlan kincset, amely Krisztus Urunk érdemeinél fogva amúgy is kimeríthetetlen volt. Ezekből a kincsekből pótol az egyház akkor, amidőn az Istennel szemben fenálló tartozásunk, a megsértett isteni méltóság és igazságnak járó köteles elégtétel fejében nekünk búcsút engedélyez. A szent év búcsúja egészen különleges. Míg rendes körülmények közt a tiszta és bűnbánó lélekkel végzett imák és fohászok, nemkülönben jócselekedetek egész seregéhez fűzött az egyház búcsúkat, a jubileumi szent év búcsúja a régi keresztények vezekléséhez hasonló feltételek mellett nyerhető. Az önmegtagadásnak nagyobb fokát kívánja az egyház, midőn a szentévi teljes búcsú elnyerését Sz. Péter székvárosához, Rómához köti. Az oda való elzarándokolás már maga sok fá
