Püspöki körlevelek 1925 (Szombathely, 1926)

— 7 —

radsággal, anyagi és idő áldozattal jár. S az oda elzarándokló még nem nyer a puszta római úttal teljes búcsút, kell hogy Róma négy legfőbb templomát áhítatos szívvel idegen létére is tízszer felkeresse, hacsak idejének rövidsége miatt ezen látogatások megrövidítésére engedélyt nem nyer. A Szentatya még imánkat is előírja: ő akinél a lelkek felett a legteljesebb hatalom van, azt kívánja tőlünk, hogy a népek igaz megbéküléséért, oly békéért, mely a szívekbe van írva, s nem papírra vetett emberi bölcseség csupán, imádkozzunk; imádkozzunk az eltévelyedettek, az elszakított testvérek visszatértéért, hogy legyen egy akol és egy pásztor; kívánja, hogy imádkozzunk, nehogy az Üdvözítő életével és szenvedésével megszentelt szentföldi helyek a pogányok és kereszteletlenek kezére jussanak. S aki e föltételeket és azonkívül a szokásos gyónást és szentáldozást is elvégzi, szóval aki a töredelem és vezeklés útját már megjárta, azt az Egyház beengedi kincsesházába, szinte szabad zsákmányt enged, lelki kincseiből ki-ki annyit vihet haza lelke könynyítésére, amennyit csak elbir, amennyire csak szüksége van, s ha valaki oly lélekkel vette magára a vezeklő zarándok út minden fáradalmát és nehézségét, amilyen lelket a bűnbánat szelleme csak kíván, az egész rovásán álló büntetésének elengedését nyerheti, teljes búcsút nyerhet.

S az egyház maga is mindent megtesz, hogy híveit, gyermekeit abba a lelki állapotba segítse, mely a búcsú elnyerésére kívánatos. A gyóntatok máskor megkötött hatalmát a szent év tartamára a szent városban hatalmasan megtágítja, olyan vétkek s büntetések alól is ad felodozást, amelyek alól máskor csak a püspök, vagy éppenséggel Krisztus földi helytartója, a pápa adhatott feloldozást. E tekintetben alig van korlátozása azoknak az u. n. jubileumi gyóntatóknak, akik a szent városban a zarándokokat bűneik terhétől megszabadítják. Hatalmuk van még arra is, hogy fogadalmakat megváltoztassanak, még olyanokat is, amelyeket valaki esküvel erősített meg, még akkor is, ha rendes körülmények közt azok megváltoztatását a Szentatya magának is tartotta fenn. S hogy e bőséges és nagy ajándékot kívánatossá tegye az egyház, minden más, az élők által is nyerhető búcsút, egy-kettő kivételével, mint milyen pl. az Ürangyala elimádkozásával járó búcsú, vagy a halál pillanatában nyerhető búcsú, vagy az Oltáriszentséget a betegekhez kísérők számára engedélyezett búcsú, a többit mind felfüggesztette.

De viszont a mostani viszonyok miatt igen sokan vannak olyan helyzetben, hogy sem időt nem szakíthatnak a zarándoklásra, sem vagyoni helyzetük nem bírja el a zarándoklás költségeit, amilyenek pl a kézi munkások; vagy egészségük akasztja meg őket, vagy öregségük, 70 év súlya; vagy szerzetesházakban élnek mint apácák, vagy az irgalmasság testi cselekedeteinek gyakorlásában állnak, mint betegápolók. Ezeknek az egyház a szent év tartama alatt idehaza kétszer is engedélyezi a jubileumi szent búcsút azzal a feltétellel, ha gyónnak és áldoznak a szent Atya előbb részletesen felsorolt külön hármas szándékára imádkoznak és a zarándoklás fáradalmai helyett a gyóntatok belátása szerint jó cselekedeteket végeznek. Tehetőseknél, akik egyéb okok, betegség, öregség miatt nem vehetnek részt a zarándoklatban és a búcsút elnyerhetik itthon, főkép Péterfillérek adományozását, a missziók támogatását jelölöm meg ilyen jócselekedet gyanánt, míg másoknál a gyóntató atya utasítása lesz az irányadó. Akik az előbb említettem címeken a jubileumi szent búcsút itthon elnyerni jogosultak, bármely rendes gyóntatási felhatalmazással rendelkező papot jubileumi szent gyónásuk elvégzésére felkérhetnek.

II. Krisztusban Kedves Híveim! Amidőn most ezeket azok vigasztalására elmondom, akik mint szegény munkások két kezükkel keresik kenyerüket, vagy mint gyengélkedők és betegek, vagy mint betegápolók a csak zarándoklással elnyerhető jubileumi búcsúban itthon is részesülhetnek, annál jobban kérem azokat, akik testi erejük és egészségük birtokában, jobb anyagi helyzetben vannak, hogy a római zarándoklat terheit, fáradalmait és költségeit is vegyék magukra. Nem hiába fűzte az egyház a jubileumi búcsú elnyerését ahhoz a feltételhez, hogy az csak a szent városban legyen elnyerhető. Eltekintve az ilyen zarándokút vezeklést pótoló jellegétől, amelyet már előbb említettem, a zarándokút vállalása az áhitatot nagyban emeli, amidőn egymás példáján okulva és épülve, kettőzött buzgósággal és töredelemmel iparkodik kiki gyónását és jámborkodását végezni. Régi igazság: a példa vonz. A hitnek és az áhitatnak hatalmas szárnyakat ad, amikor százakat és ezreket látunk velünk egy és ugynazon célokért lelkesülni, ugyanazon vallásgyakorlatban példás buzgósággal résztvenni.

Ehhez járul még az is, hogy az örök város, Róma tele van a legszentebb emlékekkel, amelyek hitünk történetével a legszorosabb kapcsolatban állnak.

r