Püspöki körlevelek 1925 (Szombathely, 1926)
V. JANOS ISTEN ÉS AZ APOSTOLI SZENTSZÉK KEGYELMÉBŐL SZOMBATHELYI PÜSPÖK, ÜDVÖT ÉS ÁLDÁST AZ ÚRBAN! Krisztusban szeretett Papjaim és Híveim! 965. sz. Főpásztori beszámoló a római zarándoklatról. Midőn római zarándokútunkról szerencsésen hazaérkezvén, először szólhatok hozzátok: az Ür kegyelméből átélt szentnapok és nagy emlékek; s itthon maradt híveim részéről az indulás és hazaérkezés valósággal ünnepi keretében, búcsút járó híveim részéről pedig az egész út tartamán tapasztalt mélységes hit és őszinte gyermeki ragaszkodás annyi kedves megnyilatkozásának hatása alatt úgy érzem, hogy főpásztori szívem egész melegével kell megköszönnöm mindnyájatoknak azt a sokí lelki örömöt, amelyet nekem szereztetek; és e hálámat, örömömet nem tudom méltóbb szavakba önteni, mint amelyekkel szent Pál apostol köszönti korinthusi híveit, mikor evangéliumi útjáról azt írja nekik: „Nagy bizodalmám van hozzátok; nagy dicsőségem bennetek; elteltem vigasztalással; fölötte bővelkedtem örömmel.“1) „Mert nagy dolgokat cselekedett mivelünk is a Hatalmas és szent az Ö neve!“2) „Ennek okáért — folytatom én is az Apostollal — meghajtom térdeimet a mi Űrünk Jézus Krisztus Atyja előtt, hogy az ‘0 dicsőségének gazdagsága szerint engedjen megerősödnötök az Ö Lelkének erejével a belső emberben; hogy Krisztus lakjék hit által szíveitekben, meggyökerezve és megalapítva lévén a szeretedben.“3) Erről a nagy hitről, erről az Ür Jézus és az Ö Egyháza iránt tanúsított nagy szerétéiről győzött meg engem az az egyházmegyei >) 2. Kor. 7, 4. 2) Luk. 1, 49. s) Efez. 3, 14. k. zarándoklat, amelyet a szent évre hirdettem újévi körlevelemben; amelyet az ott megállapított terv szerint vezettem Rómába; amely annyi áldást és kegyelmet, örömöt és vigasztalást nyújtott nemcsak nekem és a zarándoklatban résztvett . papjaimnak és híveimnek; hanem a hit és igaz keresztény élet nagy gazdagságát jelenti és biztosítja egész egyházmegyémnek! Ezért is akarok röviden beszámolni előttetek római zarándoklatunk főbb eseményeiről és mozzanatairól. Mint tudjátok, több, mint 300 főből álló csapattal vett részt szent Márton egyházmegyéje abban a zarándoklatban, amely ünnepélyes Veni Sancte után március 23-án indult el Szombathelyről főpásztori vezetésem alatt, székeskáptalanom képviselőitől s egyházmegyém számos papjaitól kísérve, a megyebeli nemzetgyűlési képviselők díszes társaságával s papnevelőintézetem és a Jurisich cserkészek ifjú seregével az Űrök városba. Az első állomást és pihenőt Velencében töltöttük, ahonnan Gyümölcsoltó Boldogaszszony napján Páduába, szent Antal sírjához zarándokoltunk s búzgó imában emlékeztünk meg itthonmaradt híveink- s testvéreinkről s kértük reájuk és édes magyar hazánkra a nagy Csodatevő áldását és közbenjárását. Leírhatatlan volt az öröm és lelkesedés, mely mindnyájunk lelkét elárasztotta akkor, amidőn Romát és szent Péter templomának már messziről látható kupoláját először megpillantottuk! Mindannyian az Édes Anya első
