Püspöki körlevelek 1925 (Szombathely, 1926)
Nagy.lelki gyümölcsök fakadnak abból, ha a zarándokok jámbor serege áhitatos szívvel járja azokat a helyeket, amelyek minden hívő lélek előtt szentek. Megtekinteni azokat a szent helyeket, ahol az apostolfejedelmek pihennek, Szent Péter sírját; illetődött lélekkel állni vértanúságának helyén, bejárni azt a helyet, ahol Sz. Pál feje hullott a porba a bakó kardja alatt; imádságos lélekkel végigsírni Pilátus házának lépcsőjét, ahol egykor az Urat vezették Jeruzsálemben elítéltetése helyére; áldani a szent kereszt fájának legnagyobb _darabját, amelyen a mi üdvösségünk Jézus Krisztus függött, mondjátok Kedves Híveim, nem hagyna feledhetetlen emlékeket? Járni a katakombák szűk folyosóit, s áhitattal simogatni meg annyi jámbor keresztény hívő, annyi vértanú sírkamrrájának falát, látni hitünk legnagyobb titkainak 1900 év előtti kezdetleges, de annál kiáltóbb, s hitünket megerősítő írásos vagy képletes emlékeit, — kinek a lelkét ne edzené meg új hithűséggel, kinek a szívébe ne öntene új bátorságot hite megváltására és megvédésére? Nézni a Kolosszeum hatalmas építményét, ahol annyi száz és száz keresztény pecsételte meg vérével hitét a pogányok dörgő tapsai közepette, kinek nem vésné kitörülhetetlenül szívébe a halálba menő első vértanúk kiáltását szent meggyőződés gyanánt, hogy t. i. minden ármányon és minden erőszakon keresztül Krisztus győz, Krisztus él, Krisztus uralkodik? S aztán látni Krisztus földi helytartóját, csókolni hódolattal azt a kezet, amelyben van minden oldásnak és kötésnek a joga, amely a mennyország ajtajának kulcsát tartja, látni az apostolok példájára fogolyként tartott Péterutódot, hallani szavát, venni atyai áldását, amelyet egyforma szeretettel oszt ki minden gyermekére, akármilyen nyelven beszél is, akármilyen színű is az arcbőre, akár gazdag, akár szegény, nem fűzi-e szívünket még szó rosabban édesanyánkhoz, az Anyaszentegyházhoz és annak fejéhez, Péter utódjához? S aztán a Vatikán kertjében megtekinteni azt a hatalmas és páratlan kiállítást, amely tanúságot tesz arról, hogyan és milyen fáradságos módon, de mennyi istenáldással terjesztik és növelik buzgó hittérítők az Isten népét, Krisztus nyáját messze idegen országokban, félvad Szombathely, 1925. évi január hó 14-é területeken, színesbőrű népek között, hogyne lelkesítene bennünket is nagyobb áldozatkészségre a hitterjesztés, a missziók ügye iránt, hogyne éreznők át akkor jobban a napi imádságunkat: hiszek egy katolikus, azaz általános, a föld minden zúgában elterjesztett, mindenütt otthon levő, egy ugyanazon egyházat. Hogyan is ne éreznők boldogabbaknak magunkat, hogy mi is fiai, gyermekei vagyunk Krisztus igaz egyházának, amelyben az egyszer adott isteni parancs: Elmenvén tanítsatok minden népeket, szüntelen beteljesítésben van. Mindezek a lelki előnyök indítottak engem arra, hogy a jubileum szent év alkalmából egyházmegyém hívő seregének zarándoklatát még a húsvéti szent ünnepek előtt személyesen vezessem Rómába, hogy így módot adjak egyrészt kinek-kinek, hogy könnyebben juthasson hozzá a jubileumi búcsú kincseihez, másrészt, hogy lelke épülésére járhassa az örök város megszentelt emlékeit. Lelkipásztorotok részletesebb felvilágosítással fog Nektek szolgálni a zarándokút és feltételei felől, én, a Ti Főpásztorotok e szent órában csak arra szorítkozom, hogy minél számosabban való részvételre hívjalak fel benneteket. Az Isten nevében, a Ti lelki épüléstekre határoztam el magam a nagy útra, s veszem szíves örömest értetek magamra a zarándoksereg vezetésének nehéz feladatát, az Isten nevében kérlek most Benneteket, határozzatok lelketek mélyén, vessetek számot lelketek szükségleteivel , anyagi és testi erőtökkel s ha tehetitek, csatlakozzatok minél tömegesebben a zarándoksereghez, hogy együtt részesülhessünk a jubileumi szent búcsú kegyelmeiben, hogy együtt mutathassuk be hódolatunkat Krisztus földi helytartója XI. Pius pápa előtt. Legyen ez a közösen teljesített zarándokút minden fáradalmával és nehézségével ilyen módon a jelen földi életünk képe, amelyben közösen kell viselnünk a nehézségeket, legyen a zarándokút sok kegyelme és öröme egyúttal Ígérete a jövendő boldogabb örök életnek, ahol adja Isten, a lelkekért aggódó főpásztorotok és Ti, Kedves Híveim, a gondjaimra bízott nyáj, szintén együtt részesülhessünk az égi Jeruzsálem soha meg nem szűnő örömében. Amen. t JÁNOS püspök. MART1NEUM R.-T., SZOMBATHELY 925- 10118
