Püspöki körlevelek 1923 (Szombathely, 1924)

I.

JÁNOS,

ISTEN ÉS AZ APOSTOLI SZENTSZÉK KEGYELMÉBŐL SZOMBATHELYI PÜSPÖK,

EGYHÁZMEGYÉJE HÍVEINEK

ÜDVÖT ÉS ÁLDÁST AZ ÚRBAN.

446. sz,

Nagybőjli

intelem.

Krisztusban szeretett Híveim!

A nagyböjttel „ránk virradtak megint a bűnbánat napjai“. Az Ur Jézus meghív magához a pusztába, hogy ott imádságos és önmegtagadó élettel az ő Lelkét öltsük magunkra (Rom. 13, 14.).

Mert fájdalom, a Krisztus szellemétől észrevétlenül eltávolodunk. Ránk tapad a világias szellem, a kor forradalmi hangulata és a lelkek anarchiája. Ha „a világiasság pora — mint szent Leo mondja — még a vallásos szíveket is belepi“, menynyivel inkább a lanyhákat. „Üdvös isteni intézkedés tehát, amely lelkünk megtisztogatására negyvennapos gyakorlatot rendel orvosságul, hogy a más idők vétkeit is jó cselekedetekkel megváltsuk (S. Leo serm. 4. de quadr.).“

A mai vasárnapi evangélium elmondja, hogy a gonosz lélek a pusztában bőjtölő Üdvözítőt megkisértette. Ha a kísértő a szent magányba is betolakodik, akkor annál inkább mer hozzánk közeledni a nagyvilágban. Felhasználja az emberek bűnös hajlamait, a testnek kívánságát, a szemek kívánságát és az élet kevélységét; tetszetős jelszavakat honosít meg, amelyekben az igazságot összevegyíti a hamissággal, hogy megtévessze velük, ha lehetséges, még a választottakat is. (Mk. 13, 22.) A jelszavak állandó ismétlésével közvéleményt teremt, ellenkezőt az evangélium felfogásával, és lenyűgözi vele a hiszékeny, vigyázatlan és bátortalan embereket. Különféle eszközök állanak rendelkezésére a világias közvélemény terjesztésében, de talán egy sem tesz

neki olyan szolgálatot, mint a hitetlen és erkölcstelen sajtó.

Amint főpásztori hivatásomból kifolyólag figyelem a közállapotokat, alig találok ma veszedelmesebb rombolóerőt a rossz irányú sajtónál. Bár minden alkalmat fel szoktam használni, hogy óvjalak tőle, az üdvösségnek e napjaiban újra szükségesnek tartom, hogy felemeljem intő szavamat ezzel a veszélyes kísértéssel szemben.

A rossz olvasmány, elsősorban a rossz irányú újság, megrontja a lelkeket. Higyjétek el, hogy a mai szomorú közállapotokat a rossz sajtó készítette elő. Figyelmen kívül hagyta a tízparancsolatot, megingatta az Istenben való hitet és állandóan gúny tárgyává tette a keresztény erkölcsöt. Könnyen érthető, hogy akik már semmibe sem vették az isteni tekintélyt, azok bátran megvetették a természeti törvényt és a legelemibb nemzetközi jogokat is. így született meg a szomorú emlékű világháború. így jöttek létre az erkölcstelen békeszerződések, melyeket nem a méltányosság és békülékenység, hanem a gyűlölködés szelleme diktált.

A háborúnál is fájdalmasabb volt nemzetünk összeomlása, s annak nyomán az osztályharcnak nevezett pogány gyűlölködés. Szent István országának keresztény elvekre épített, ezeréves alkotmányát demagógiába fullasztották; a Szent Korona keresztjét a forradalom csillagával helyettesítették; és az isteni tekintély helyébe a terror kalapácsa lépett. Mindezeket a borzalmakat, melyeknek emlékét fájdalommal őrizzük, a magyar sajtó