Püspöki körlevelek 1923 (Szombathely, 1924)

- 2 —

egy része készítette elő, amely a társadalmi rend felforgatását célozva, a lelkeket előbb vallástalanokká, azután hazafiatlanokká és végül embertelenekké tette. Igen, egy nemzet gyászos pusztulásáért, a iársadalmi rend összeroppantásáért, nagy erkölcsi értékeink megsemmisítéséért a vallástalan újságokat és olvasmányokat teszem felelőssé. És ti mindnyájan, akik pénzetekkel támogattátok és akik eszméit magatokba szívtátok: ti mindnyájan félelmetes bűntársi felelősséget hordoztok Isten és a lelkiismeretetek előtt.

Mikor az irgalmas Isten kiszabadított bennünket abból a gyászos helyzetből, hová az emberi őrület és gonoszság vitte szegény nemzetünket; akkor azt hittük, hogy ez a keserves tanulság egy egész nemzedéket megjózanít. Abban reménykedtünk, hogy a nagy pusztulás után mindenki új erővel veszi ki részét a társadalom újjáépítéséből és lassankint ránk mosolyog a keresztény újjáéledés tavasza. De ma sajnálattal kell tapasztalnunk, hogy az egyetemes felbúzdulás szalmaláng volt. Úgy látszik, kevesen tanultak a közelmúlt szomorú időkből.

Ahelyett, hogy Isten intését tanulékony lélekkel fogadnák, a társadalom nagy része nyitott szemmel megy a romlás útján. Polgárjogot nyertek a test cselekedetei, amelyeket Szent Pál apostol korhol: a paráznaság, tisztátalanság, szemtelenség, bujaság, bálványozás, bűbájolás, ellenségeskedés, viszálykodás, versengés, harag, veszekedés, visszavonás, pártütés, írigykedés, gyilkosság, részegség, tobzódás és ezekhez hasonlók; amelyekről mondo/n nektek, hogy akik eféléket cselekszenek, Isten országát el nem nyerik (Gál. 5, 19. sk.). Mintha a hét főbűn ülné diadalát és a társadalom többsége ezt a diadalmenetet kísérné. Sátáni kevélység üli meg a lelkeket; szabadosságuk nem akar meghajolni Isten tekintélye előtt; semmibe sem veszik a tízparancsolatot és a törvényes felsőbbség intézkedéseit. Munka nélkül akar a legtöbb ember gazdagodni, mások rovására igyekszik igazságtalan haszonhoz jutni és mások nélkülözése elől ridegen elzárkózik. Irigység fogja el őket, ha látják, hogy mások szorgalmuknak és

takarékosságuknak jutalmát élvezik. Nyílt arcátlansággal jár körül a bujaság szelleme az egész felfogásban, a viselkedésben, a ruházkodásban a társalgásban, az egyéni, családi és nyilvános életben. Mikor a nemzet az anyagi tönk szélén áll, akkor fékevesztett pazarlás és érzéki örömök hajhászása tobzódik. Mindenfelé felsír a munkaképtelen betegek és a rokkantak sóhaja, az éhező özvegyek és didergő árvák zokogása: — és mégis mindennap csupa bál és zajos mulatság, részegeskedés, tánc és dőzsölés folyik, amelynek költségeit a mulatozók családjuktól és embertársaiktól vonják el. Még a böjti kegyelemidőt is pogány duhajkodásokkal szentségtelenítik meg. Mintha az emberek elfelejtették volna az Úr Jézus Szívének szelídségét és alázatosságát: valami dúrva szeretetlenség sarkantyúzza őket, amely minden csekélységre felizgul, megsértődik, mások becsületében gázol és liheg a boszúvágytól. Családoknak és a társadalomnak egykor boldog békéje jajdul fel a harag fúriájának korbácsütésétől. S mintha az anyagiasság árvíz gyanánt árasztotta volna el a lelkeket, közönbösekké válnak minden eszmény, minden természetfeletti igazság és érték iránt, s amilyen hirtelenek a rosszban, olyan restek és kelletlenek a jóra.

t

Es mi táplálja leginkább ezt a bűnös közszellemet? A rossz irányú sajtó. Vakmerőén birálgatja az isteni tekintélyt; szítja az elfogultságot, pártoskodást, elkeseredést, gyűlölködést; tudatosan és lelkiismeretfurdalás nélkül állít valótlanságokat; védelmébe veszi és terjeszti a paráznaságot; ahelyett hogy komoly igazságokra nevelne, felületességre és könnyelműségre szoktat.

Kedves Híveim! Én aggodalommal nézem egyházmegyémben az istentelen sajtó révén az erkölcsök züllését. Egyes vidékeken, ahol még nemrégen hívő polgárok istenfélelemben, szorgalomban és megelégedésben éltek, ma kényelemszeretet és elégedetlenség ütött tanyát. Amióta több száz példányban hozatnak vallásellenes, erkölcstelen felfogású újságokat, nem lehet rájuk ismerni. Elköltözött a béke szívükből és az áldás csa