Püspöki körlevelek 1923 (Szombathely, 1924)
5 sem foglalkoznak a házasság fölbonthatóságának gondolatával s a gyengébbek sem játszanak a bűnnel. Nem hallani a családokban a fenyegetéseket, hogy «elválok, itthagylak)), milyeneket gyakran, még gyermekek előtt is hangoztatnak s melyek természetesen átlag a lelkiismeretes s szerelőbb fél rovására esnek. Mily hatalmas gátja ennek a szertelen s csapongó féktelenkedésnek a házasság fölbonthatatlansága, melynek javára kell írnunk azt is, hogy sok-sok frivol házasságnak megkötését is megakadályozza. De emlékezzünk meg a gyermekekről is, hogy mily sors vár rájuk a házassági elválásokban, hogy ebből is jobban belássuk az elválások bűnös és átkos voltát. Az elvált felek gyermekei szinte tanácstalanul és megzavarodva állnak, fiatal szivük majd atyjuk, majd anyjuk felé hajlik, mintha nem tudnák, hogy tiszteletükkel s szeretetükkel hová forduljanak. A családi békesség s egyetértés jótékony benyomásait nélkülözik s ezért aztán az erkölcsi megzavarodás és széthúzás csiráját veszik föl lelkűkbe. Az a körülmény, hogy csak hírből ismerik a szülők egyetértő szeretetét, azt eredményezi, hogy valamikép megzavarodik kedélyi életük, melyet az atyai s anyai szeretet egyensúlya öntudatlanul is kedvezően befolyásol. A szülők szeretete, melyet épen kiegészített kedélyviláguk sugároz, mint édes harmónia folyja körül a gyermekek fiatal lelkét s beléjük lopja az egymás s az emberek iránti szeretetet s az egyetértésre s békülékenységre való hajlamot. Míg a szülők szétválása esetén, mikor a gyermekek atyjuknál vagy anyjuknál maradnak, bennük van az érzés, hogy bizony ők fél árvák. Csoda-e, ha az ilyen szegény gyermekekben vész az érzék a háziasság s családiasság iránt s hogy a szülők megszentségtelenített házassága néha végzete lesz a gyermekek boldogságának is? Vajha meggondolnák ezt a válni készülő felek s ha már az önmagukra vetett tekintet nem tartja vissza őket a válástól, ijessze vissza őket a gyermekek veszélyeztetett boldogsága a szentségtöréstől! Mi mindent, mennyi bűnt és bajt láthatnak az emberek a könnyelműen kötött s aztán bűnösen oldott s ismét kötött házasságok nyomában!? Láthatnak testvérgyilkos gyűlöletet az első s a második házasságból született gyermekek közt; láthatnak szülőket, kiket gyermekeik ítélnek el,-—atyákat, kiken fiaik botránkoznak; anyákat, kiknek szomorú sorsát leányaik siratják s kívánják elkerülni! Láthatnának elkeseredett harcokat mostoha fiák s leányok s mostoha apák s anyák közt; — hallhatnának utálatos veszekedést az első férj s az elvált asszony közt gyermekük halálos ágyánál, — hallhatnák a rászedett s házasságba sodort nők átkait s hűtlen férjek s a leánygyermekek lázadó kifakadását méltatlan, elvált anyák ellen! De ki sorolja föl mindazokat a bajokat, melyek a természet megzavart rendje s a megszentségtelenített házasság szentségtöréséből erednek ? Azt a nagy erkölcsi tanulságot bizonyára mindnyájan le fogiuk vonni, hogy amily szent s nagy titok az apostol szerint a házasság, úgy tegyünk meg mindent, nevezetesen a házasságot kötni szándékozók, a férfiak és leányok, a szülők s elsősorban az anyák, kik leányaiknak e részben őrangyalai s tanácsadói, hogy a házasságok Isten akaratja szerint köttessenek, azután ha megköttettek, oly erényes s érdemdús magaviselettel párosuljanak,hogy távolessék tőlük a szétválás kísértése s veszedelme. S itt néhány pontra különösen föl kell hívnunk figyelmeteket. Aki házasodni akar, az, akár férfi, akár nő, mindenekelőtt kérdezze magától: alkalmas vagyok-e én, úgy testileg mint lelkileg, hogy házasságra lépjek? Testileg, szervezetemet s egészségemet tekintve, lelkileg pedig, hogy épen ezzel a valakivel éljem át életemet. Testi gyöngeség, nemi betegség, vérszegénység, gyönge tüdő, vagy épen tüdőbetegség, szívbaj s hasonlók
