Püspöki körlevelek 1922 (Szombathely, 1923)
V. Husvét szent ünnepén,. midőn a megfeszített Üdvözítőnknek dicsőséges feltámadását ünnepli az Egyház, egy meghaltról akarok hozzátok szólani és miután az emmausi evangéliumot olvasták fel nektek, halottunknak emlékét is az emmausi gondolatkörbe akarom belekapcsolni. Mert amint az emmausi tanítványok a kenyérszegésen ismerték fel Mesterüket és az Ő távozása után azt mondották egymásnak: nem gyulladozott-e a mi szívünk, amíg velünk beszélt, úgy mi is az Oltáriszentség fényénél ismerjük meg igazán boldogult szent életű királyunk lelkét. Mert lelkének szépségét felidézve magunkban értjük csak meg azt a kimondhatatlan vonzóerőt, melyet minden hívő emberre gyakorolt, aki közelébe jutott. Nem siratni akarom Őt ma előttetek, akinek halálával ez a rr szegény haza oly végtelen sokat veszített; nem siratni akarom Ot, aki annyira szerette Magyarországot és főkép ezt az egyházmegyét, amelyről ezt írta nekem húsvéti itt tartózkodása után: „Köszönöm azon hűséges és hazafias magatartását, amelyet az egész ott tartózkodásom idején tapasztaltam úgy Püspökséged, mint egész alája rendelt egyházmegyéje részéről. Világosan láttam ebből, hogy példásan vallásos, királyhű és hazafias szelleme az évek során összes híveinek leikébe átszállóit, ami a főpásztori működés legszebb gyümölcse, és rendíthetetlen királyi bizalmam további záloga. Bízom benne, hogy e kitűnő szellemet Püspökséged a jövőben is fenn fogja tartani és kérem, hogy Királya és hazája igaz ügyét mindennapi imáiba foglalja. Kérje a mindenható Istent, hogy azok diadalra juttatásával hazánkat ismét naggyá és dicsővé tegye. A 1400. sz. Őfelsége IV. Károly király halála.
