Püspöki körlevelek 1922 (Szombathely, 1923)
Boldogságos Szűz, a Regnum Marianum Védasszonya, Szent István nagy királyunk és Szent Imre herceg vegyék oltalmukba szegény hazánkat.“ Ezeket írta boldogult királyunk, miután Szombathely elhagyására kényszerítették. Nem siratni akarom Őt, akinek uralkodása a csalódások és szenvedések kálváriája volt és aki messze távolban elszakítva trónjától és koronájától, elszakítva népétől és híveitől, szegénységben rr 0 és nélkülözésben halt meg; nem siratni akarom Ot ma, hanem szólni akarok hozzátok a glóriás királyról, aki a kálváriára vitte a tövis koronát és a nehéz keresztet, útjában azonban sohasem lankadt el, sohasem csüggedett, hanem gyermeki hittel és szerető szívvel követte a másik Királyt, aki példája volt a megrágalmaztatásban, üldöztetésben, elárultatásban, megtagadtatásban, szenvedésben és halálban, — de példaképe volt a feltámadás dicsőségében is. Példaképen állítom elétek Őt, a szent életű embert, hogy életén elmélkedve erősbödjetek a hitben és erényekben. Boldogult királyunknak uralkodói tetteit államférfiúi szempontból kétségen kívül lehet bírálni, de éppen azokban a tetteiben, amelyekért leginkább elitélték, emberileg a legnagyobb szeretetreméltóságát látom. Csalódva tudta meg a nemzet, hogy koronázása dicsőséges napján elhagyta a fővárost és visszautazott gyermekeihez. Méltatlankodva értesült arról a világ, hogy amnesztiát, bűnbocsánatot adott a hazaárúlóknak, és saját kezdeményezésére békét akart kötni ellenségeinkkel, végtelen szemrehányásokat tettek neki, hogy a választójog általánosításával az egész magyar nemzetet akarta megszólaltatni. Éppen ezen tetteiben végtelen szívjóságát látom: nem akarta magát a koronázás után ünnepeltetni, midőn fiainak százezrei a lövészárokban szenvedtek; a bűnbocsánat által kiegyenlíthetőnek vélte a népei között tátongó ellentétet; béke után vágyódott lelke, mert a frontokon és a kórházakban a háború végtelen nyomorúságáról győződött meg; jogot akart adni az egész népnek, mert nem tudott kételkedni a tömegek józanságában és hűségében.