Püspöki körlevelek 1921 (Szombathely, 1922)
II. JÁNOS, ISTEN ÉS AZ APOSTOLI SZENTSZÉK KEGYELMÉBŐL SZOMBATHELYI PÜSPÖK EGYHÁZMEGYÉJE HÍVEINEK, ÜDVÖT ÉS ÁLDÁST AZ ÚRBAN. Krisziüsban szereteti Híveim! - —-—' Nagyböjtben, a bűnbánat idejében vagyunk és nemsokára hallani fogjuk Jeremiás siralmait; egy nemzetét szerető prófétának keserű sírását a szent városnak és a választott népnek anyagi és erkölcsi romlása felett. „Miképen ül magában a város . . . minden barátai megvetik őt . . . Ellenségei az ő fejévé lettek és gyűlölői meggazdagodtak . . . az ellenség kinyújtotta kezét mindenére, ami kívánatos volt . . . minden népe fohászkodik és kenyeret keres, minden drágaságaikat odaadják eledelért.“ (Jer. Sir. 1,1. 5.10.11.) Volt oka így sírnia a prófétának, mert az Isten oltalmának árnyékában boldogan élhetett volna a választolt nép tizenkét törzse, mint tizenkét ágú, életerős fa, mely Istenbe veti gyökereit; de jónak látta, hogy a bálványokhoz aljasodjék, a pogányokkaí kacérkodjék, az Isten korholó küldötteit megölje és hivatásáról teljesen megfeledkezzék. Ezért jött a nagy büntetés: elégett a templom, leromboltatott a város, és Babilonba került fogságba a nép. Fejükre is olvassa a próféta: „Vétkezve vétkezett Jeruzsálem, azért lett bujdosóvá. (Jer. 1, 8.) Nagyobb az én népem leányának gonoszsága Sodorna bűnénél“ (Jer. 4, 6.) s azért „az Úr eloszlatta őket és nem cselekszi többé, hogy rájuk nézzen.“ (Jer. 4, 16.) K. K. HI Lehetetlen észre nem vennünk a hasonlóságot a zsidó nép tragédiája és a mi sorsunk között. Vakmerőség nélkül elmondhatjuk, hogy nekünk is különös szent hivatásunk volt az Istentől: a kereszténység őrszeme voltunk Európa közepén. Hálátlan az, aki azt meri mondani, hogy nem éltünk boldogan ebben a hazában ezer éven át. Ha voltak is súlyos megpróbáltatásaink, velünk volt az Isten segítő keze. Csak most tudjuk, hogy a háború előtt mindenünk megvolt, de azért folyton panaszkodtunk. Krisztus szellemétől napról-napra jobban távolodtunk. Ekkor az Isten egy nagyon véres prófétát küldött: a háborút. Mennydörgés és villámlás között hallatta szavát és mi nem nyitottuk meg szívünket, nem jobbak, hanem roszszabbak lettünk általa. Behódoltunk a forradalmak őrületének és a kommunizmus vesszeje nem javított meg bennünket. Ne csodálkozzunk hát, hogy az Úr reánk engedte nehezülni ellenségeink kezét és bár névleg béke van, mi mégis béke városa s a béke áldásai után sóvárgunk. rr K. K. H! Őszintén meg kell vallanunk, hogy az erkölcsi bomlás lejtőjén vagyunk s ha meg nem állunk, elpusztulunk. Minden nemzet feltámadhat, amelyet ellenségei gázolnak le, de az soha, mely önmagát öli meg. A zsidók is észre tértek ott a babiloni fogságban, megismerték hibáikat, megsiratták bűneiket és megadatott nékik, hogy kiszabadultak a fogságból, felépítették újra a szent várost és templomot, vallási és nemzeti életüknek új felvirágzását megláthatták. Ha követtük a zsidókat a vétkezésben, kövessük őket a megtérésben is! 563. sz. Nagybőjli intelem.
