Püspöki körlevelek 1921 (Szombathely, 1922)

— 55 — de a m. kir. pénzügyminiszter azt 177.792 921. sz. rendeletével 1922. évi január hó 15-ig meghosz­­szabbította. Ezzel a körrendelettel kapcsolatban a pénz­ügyminisztérium egy hirdetmény tett közzé, amely a kedvezményes összegű vagyonváltságra vonat­kozó főbb tudnivalókat tartalmazza s amelyet tájékoztatás végett szószerint leközlök. „Hirdetmény az ingatlanvagyonváltságnak 1000 koronás búzaárban való lefizetése tárgyában. Az ingatlanvagyonságról szóló 1921. évi XLV. t.-c. 4. § a szerint a földbirtok vagyonvált­­ságát búzamennyiségben kell kivetni. A törvény az adózó részére azt a kedvez­ményt biztosította, hogy aki a váltságot a törvény életbeléptétől számítolt 3 hónap alatt fizeti be, a búza piaci ára helyett q-ként csupán 1000 K-t tartozik fizetni. Az a határidő, amelyet a törvény erre a kedvezményre nézve megállapított, 1921 december hó 6-án lejárt. Minthogy azonban különféle okok­ból számos adózó a saját hibáján kívül a ked­vezményt eddig nem vehette idénybe, szükségessé vált a határidő meghosszabbítása. Azokat a tudni­valókat, amelyek ismerete szükséges, hogy az adózó a kedvezmény igénybevétele kérdésében magát elhatározhassa, a jelen hirdetmény útján teszem közzé. Ezek a tudnivalók a következők: 1. Az 1000 K-ás búzaárban való fizethetés utolsó határnapja 1922. évi január 15. 2. Aki 1921. évi december hó 6-ig az in­­gatlanvagyonváltságra bármily összegű fizetést teljesített, a fizetés minden 1000 K-jával 1 q búza váltságát rótta le. 3. Az 1921. évi december hó 6-ika után egészen 1922. évi január hó 15-ig a kedvezmény­ben csak az részesülhet, aki az egész vagyon­­váltságot befizeti. A befizetésnek nem kell okvet­lenül egy összegben történnie, de csak olyan fizetések számíthatók össze, amelyek 1922. évi január 15-ike előtt történtek. Ennélfogva azok, akik már december 6-ika előtt a váltság egy ré­szét befizették, a váltság többi részére is elnyerik a kedvezményt, ha január 15-ike előtt utólag még a váltság többi részét is megfizetik. Erre azonban nem kötelesek és a pótlás elmulasztása nem vonja maga után az 1921. évi december hó 6-ig már befizetett rész kedvezményes beszámításának az elvesztését. 4. A vagyonváltság összegét maga az adózó köteles kiszámítani. Ha ebben a részben tájéko­zatlan, a szükséges felvilágosítást a községi elöl­járóság vagy a m. kir állampénztár köteles neki megadni. A váltság összegének megállapításához szükséges: az adózó összes földbirtoka területé­nek és azok kataszteri tiszta jövedelmének is­merete. Ha az adózóknak több kataszteri birtok­ívben, esetleg több községben is van ingatlana, ezek területét és kataszteri tiszta jövedelmét össze kell számítani. A szőlő- és erdőbirtok vagyon­­váltságát most nem lehet fizetni, hanem be kell várni a kivetés idejét. 5. Minthogy az adózó nem ritkán képtelen lesz a vagyonváltság összegét teljes pontossággal megállapítani, a kedvezményhez való igényét nem veszíti el azáltal, hogy a befizetett összeg vala­mivel kisebb lesz, mint a később pontosan meg­állapítandó vagyonváltság. Az a határ azonban, amelyen belül a kiszámítási hiba nem jár a ked­vezmény elvesztésével, a teljes vagyonváltság 20%‘a- Vagyis abban az esetben, ha pl. az adózó vagyonváltsága a végleges kivetés alkalmával 30 q búzában állapíttatnék meg, az adózó legalább 24000 K-t tartozik befizetni, mert a vagyonváliság 20%-a 6 q s így legalább 24 q búza árát kell most 1000 K-val befizetni. Ha a hiba 20%-nál több, az adózó a kedvezményt a befizetett összegre sem igényelheti és annak idején, a váltság kive­tésekor ezt a fizetést csak az akkori búzaárakban fogják javára beszámítani. Az adózó tehát saját érdekében cselekszik, ha inkább bővebben számít, mert a netalán felülfizetett összeget a váltság kivetésekor az egész adótartozásába számítják majd be. 6. A vagyonváltság felét az adózó a saját jegyzésű hadikölcsönkötvényekkel, az olyan adózó pedig, akinek az összes vagyonváltsága 20 q bú­zánál kevesebb lesz, a bankjegyek lebélyegzése­kor levont összegekről a saját nevére kiállított pénztári elismervényekkel is fizetheti. A hadikölcsönkötvényeket nem teljes név­értékben, hanem az 50 és 100 K-ás címleteket 42 K 50 illetve 85 K, az 1000 K-sakat pedig 800 K értékben fogadják el. A pénztári elismervényeket teljes értékükben számolják el fizetésként. 7. A vagyonváltságot rendszerint a m. kir. állampénztáraknál kell fizetni. Az állampénztár köteles a fizetést bárkitől és bárhol fekvő ingat­lanra elfogadni. Az olyan adózó, akinek az összes vagyon­váltsága 20 q búzánál, tehát 20000 K-nál nem több, a lakóhelye községi elöljáróságánál vagy városi adóhivatalánál is fizethet. A községi elöl­járóság vagy városi adóhivatal a fizetést köteles elfogadni akkor is, ha az ingatlan, amely után a váltságot fizetik, nem a község vagy város terü­letén fekszik. 8. A vagyonváltság fizetésére ezúttal senki sem kötelezhető. Aki most nem fizet, annak ter­hére a vagyonváltságot a pénzügyigazgatóság 1922. év nyarán fogja kivetni. A váltságot a fizetési meghagyás kézbesítése után 90 nap alatt

Next

/
Thumbnails
Contents