Püspöki körlevelek 1921 (Szombathely, 1922)
3 got, önző lelkek kiégett pernyéje közt kialudjék ! Teliát az evangéliumi szeretetnek s testvériségnek e lelkét kell magunkban felkeltenünk. Ha ez fölébred, akkor vész majd a kishitűség a szegényekben, enyhül a gond a családokban s a nagy, kietlen magyar télben megint a reménység s a bizalom lesz úrrá a csüggedő s szenvedő milliók fölött! „Szerelmesim —int szent János apostol — szeressük egymást, mert a szeretet Istentől vagyon. A ki szeret, Istentől vagyon, — aki nem szeret, nem ismeri az Istent, mert az Isten szeretet.“ (I. Ján. 4, 7.) így mondja ezt a szeretetnek apostola, s hozzá tehette volna: ha szerettek, segítsetek; mi segitsen a világon, ha nem a szerető ember? Isten is szerető emberek által segit. Legyen szeretetünk, akkor Istentől valók vagyunk s akkor általunk lesz tűrhetőbb a világ sora! III. A harmadik lelki kellék, amelyet nyomorúságunk enyhitéseül figyelmetekbe ajánlunk, a megnyugvás s a békesség szellemének ápolása. Nagyon fontos dolog, hogy ily zaklatott időben s a minket környékező nagy idegenségben a közös szenvedés közelebb hozzon minket egymáshoz. A külső ellenség sokat ártott nekünk s szétszedte hazánkat; de a belső pártviszály még jobban megnehezíti az életet s bizonytalanságot s aggodalmas lelkületet hoz reánk. Az egyik erre, a másik arra húz oly időben, mikor mindnyájunknak egybe kellene forradnunk, hogy vállvetve támogassuk meg a megrendült hazát s könynyitsünk a megélhetés nehézségein. Éhez megértés s jóindulat, bizalom és összetartás kell. Kellett az máskor is, de kell főleg manapság, mikor sok kínos kérdés feszíti kínpadra a magyarságot. Aggódva nézünk Magyarország határaira, aggódva a magyar széthúzásra s államiságunk megsértett függetlenségére, aggódva a szembeállított falura s városra, a politikai pártviszályra és felekezeti érzékenykedésre. Átkot hoz a magyarságra, ki annyi vész és baj után még most is csak pártviszályokba s gyűlölködésbe kergeti. Minden széthúzással szemben föl kell ébresztenünk magunkban az elszánt s törhetlen akarást, hogy a pártviszálynak s meghasonlásnak minden üszkét összetapossuk s mindent megteszünk, hogy a békességet s a megértést köztünk előmozdítsuk. Ha polgári életünkben alkotmányunkhoz hiven ragaszkodunk s törekvéseink útjaira ezeréves történelmünk fényeivel s nagyjaink példáival rávilágítunk, akkor nincs semmi ok az aggodalomra, hogy vitás kérdéseinket ezentúl is az igazság s jog szellemében s alkotmányos törvényeink értelmében oldjuk meg. Szent István birodalma és a szent korona lesz ezentúl is a mi alkotmányos életünk alapja s további fejlődésünk vezéreszméje és csillaga. Tisztelettel tekintünk fel szent királyaink dicső alakjaira, szent Istvánra, a szt. korona s a királyság szerzőjére, szent Lászlóra, ki e korona fényét egész Nyugateurópára kisugároztatta, — lelkesedéssel ápoljuk magunkban sz. Imre s sz. Erzsébet, az érintetlen erős ifjúság s a női eszményiség képviselőinek emlékét s tiszteletét. E szentek fénye nekünk világosság s az a körülmény, hogy az Árpád-házból nyúltak föl az égig, kedvesebbé teszi nekünk magyarságuk által is az erényt s közelebb hozza azt hozzánk. Szeressük hazánkat úgy mint ők szerették, álljunk a törvény s igazság alapján úgy mint ők álltak, szolgáljuk e vörös forradalmak által megrendült hazát is úgy mint ők szolgálták azt a történelem zivatarjaiban s lássuk, s tiszteljük a sok nehézséggel visszaállított mostani rendben is Isten gondviselését. Ugyanezt kell mondanunk kath. egyházi életünk mozgalmairól s érdekeink védelméről is. Most mikor az ország össze van törve s az egész világ beteg, első kötelességünk, hogy fölélesszük magunkban a katholikus összetartást s ezekkel az összetartásból merített erkölcsi erőkkel s krisztusi szeretettel lássunk hozzá e nagy romlásban az újjáépítéshez s e nagy kórházban a gyógyításhoz. Szellem
