Püspöki körlevelek 1921 (Szombathely, 1922)

VIII.

3243. sz. Bérmaut alkalmából szrevételek.

A háború késleltetett, hogy még nem tudtam egyházmegyém minden plébániáját meglátogatni. Ha azonban Isten segítségével az idei őszi bérmauti tervemet megvalósíthatom, akkor egyházmegyém minden plébániáját felkerestem és megbérmáltam. Bérmauti látogatásaim alapján megnyugvással állapíthatom meg, hogy sok örvendetes jelenséget tapasztaltam. Találtam buzgó papságot; találtam jó hívő népet, amely fogékony a jóra és gondos lelkipásztori munkával, tanítással, a kegyeleméiet ápolásával megóvható a káros áramlatok ellen. Mivel a jó munkások kettős dicséretet érdemelnek (Tim. I. 5, 17.), nem mulasztottam el egy alkalmat sem, hogy a nép előtt is ki ne fejezzem elismerésemet buzgó papjaimnak. Elismerésemet nyilvánítottam azoknak a jó híveimnek is, akik nemcsak főpásztori gondoskodásomnak tárgya, hanem dicsőségem és örömöm is. (Tessz. I. 2, 20.) Találtam ugyan néha kifogásolni valót is. Ott természetesen az Apostol meghagyása értelmében intettem, kértem, dorgáltam teljes türelemmel és tanítással (Tim. 11. 4., 2.). Ha majd az Ur jóvoltából megint odajövök, bizonyára az Apostol reménységével fogom viszontlátni őket és nem kell bánkódva bánkódnom azokon, akiken örülnöm kellene (Kor. II. 2, 3.). De talán a buzgóknál és lelkiismereteseknél sem kell az efezusi egyház angyalának szemrehányását alkalmaznom, hogy első szeretetükkel felhagytak (Jel. 2, 4.).

Mivel egyes plébániák kiterjedt volta és a hívek megnövekedett száma miatt eredményes lelkipásztori munkát alig lehet folytatni: azok megosztása, illetőleg új plébániák felállítása válik szükségessé. Ennek a kérdésnek megvalósítására már korábban megtettem az előkészületeket, bérmautam alatt pedig személyes tárgyalással igyekeztem az ügyet előbbre vinni. Remélem, hogy ha a hívek áldozatkészsége lépést fog tartani a jószándékukkal, akkor idő folytán mindinkább elhárulnak az eredményes lelkipásztorkodás különféle akadályai.

Az egyházlátogatások alkalmával mindenütt megtettem észrevételeimet és a szükségesnek mutatkozó intézkedéseket. Egyes általános érdekű megjegyzéseimet ezúton közlöm papjaimmal megszivlelésül.

1. A templomra vonatkozólag. A hívek hitélete mellett vizsgálatomat elsősorban a templomra terjesztettem ki. Mert az Isten háza a

hívek közössegének látható szimbóluma és hitéletüknek képe. Sajnálattal kell megállapítanom, hogy sok helyen kicsiny a templom s nem felel meg a hívek számarányának, úgy hogy megnagyobbítása elkerülhetetlenül szükséges. Híveimet és papjaimat buzdítottam, hassanak oda áldozatkészségükkel, hogy idő folytán legyen megfelelő templomuk, mert a kicsiny templom a hitközönbösségnek előmozdítója. Ha nem építhetnek is azonnal, de tegyék meg az előkészületeket s minden évben egy lépéssel menjenek tovább. Dávid sem építhette meg az Ur házát, de előkészítette fia részére a terv megvalósítását. Örömmel jegyzem fel, hogy egyházmegyém néhány plébániájában a lelkipásztor buzdítására jámbor családok ingatlant hagyományoztak templomnagyobbításra, illetőleg építésre.

Itt-ott látható egy-egy szép templom, de némely vidéken kevés az érzék az Ur házának ékessége iránt. Pedig egyik bérmautam alkalmából erre a körülményre már felhívtam papjaim figyelmét (1912 : XIII. köri. 5650. sz.). De ha bármi okból nem lehet díszes a templom, legalább legyen tiszta. Szellőzetlen, elhanyagolt, porlepte templomok és oltárok miatt egy-két helyen kifogást emeltem. Ennek az elhanyagoltságnak okát legtöbbször abban találtam, hogy a templomnak nincsen rendes sekrestyése, aki hivatásosan gondozná. A hitközségi képviselet alkalmazzon megfelelő egyént, aki a templomot rendben tartja.

A liturgikus ténykedések imái és énekei feleljenek meg az egyházi szabályoknak. Legyenek egyformák a hivatalosan kiadott imaszövegek (kivált a szentmise után mondandó imádság). A plébános urak terjesszék ki ellenőrző figyelmüket a hívek által végzett közös imádságokra, hogy ne kerüljenek forgalomba mindenféle szokatlan imaformulák, amelyek vagy nem felelnek meg az egyház szándékának (pl. eucharisztikus olvasó stb.), vagy épen dogmatikailag helytelenek. Liturgikus ténykedések alkalmával csak olyan imák és énekek használtassanak, amelyek egyházi jóváhagyást nyertek és mellőztessék minden alkalmi magánpoézis. A népénekek alkalmazkodjanak a szentmise egyes részéihez (pl. Urfelmutatás után szentségi éneket és ne Mária-éneket énekeljenek).

A minisztráns kérdést is szives figyelmébe ajánlom papságomnak. Nem szükséges bővebben