Püspöki körlevelek 1920 (Szombathely, 1921)
JANOS ISTEN ÉS AZ APOSTOLI SZENTSZÉK KEGYELMÉBŐL SZOMBATHELYI PÜSPÖK ÜDVÖT ÉS ÁLDÁST AZ URBAN! Krisztusban Szeretett Híveim! Szeretnélek Benneteket én is az Egyház mai szentmiséjének bevezető szavaival köszönteni: „Vigadj, Jeruzsálem és örvendezzetek benne mindnyájan, kik őt szeretitek; örüljetek vele mindnyájan, akik miatta bánkódtatok, hogy beleljetek az ő vigasztalása emlőjétől!“ (íz. 66, 10 11.) Pedig az Egyház is böjtöt, keresztutat jár és szenved. Mégis van a böjt közepén Laetare-vasárnapja! Vannak reményei, vigasztalásai, örömei. Reménye, vigasztalása és öröme pedig az a lelkes hivő sereg, amely az ős keresztény Egyház szertartásrendje szerint a mai vasárnapon lépett először a hit s vele az üdvösség útjára; azok a katechumenek, akiket ma vett föl előkészítő iskolájába, hogy behatóbban tanítsa, nevelje őket; nagyszombaton megkeresztelje, husvétkor pedig az Isteni Bárány asztalához vezesse! Ezért s ennek örül az Egyház a böjt, a kereszt, a szenvedés közepette is! És ha a kezdő, bátortalan keresztényjelölteket már a fölvételnél azzal az evangéliummal nyugtatta meg, ahol a csodálatos kenyérszaporitásról van szó: ezzel is azt akarta mondani, nekik: Nézzétek azt az ötezer embert a pusztában! Akik az Ur igéjét hallgatják és befogadják; akik az Ur követésére vállalkoznak és abban kitartanak: azoknak nincs mit félniök! Az Ur gondoskodik róluk; még csodával is, ha kell, kenyeret ad nekik a pusztában! És nem hagyja el őket! Vonatkozik ez a biztatás mind a testi, mind a lelki táplálékra; mind a testi, mind a lelki szükségletekre: mert tudja a Ti mennyei Atyátok, mire van szükségetek] Nem érzitek, Krisztusban Kedves Híveim, mennyire elkel minekünk is, pedig már nem vagyunk kezdők a hitélet utján, ez a figyelmeztés, ez a bátorítás?! Ép most, mikor annyi gyász és szomorúság borul a lelkünkre; amikor annyi megpróbáltatás ér bennünket; amikor annyi szenvedést és nélkülözést látunk s találunk lépten nyomon körülöttünk ? Nem igaz az, Kedves Híveim, hogy akár az Ur, akár az Egyház csak lelki mannával, lelki vigasztalásokkal, ígéretekkel tart benneteket! Az Ur gondviselő ereje és jósága ma is oly nagy, oly megbízható, mert mindenható, mint az 0 teremtő ereje! Az Ur végtelen szeretete ma sem fogyatkozott meg egy cseppet sem és ha lát köztünk olyanokat, akik éheznek és fáznak; akik ruhátlanok és hajléktalanok; akik elveszítették mindenüket: lehetnek ezren, sok-sok ezren; de ha bíznak és kitartanak az Ur mellett, mint az az ötezer ember a pusz-1280. sz. Böjti szózat a hívekhez. ■ t II.
