Püspöki körlevelek 1917 (Szombathely, 1918)
— 3 — jelleggel bir, mint a világiaké. Az egyházias felfogás kívánja, hogy a létminimumot még a fiatal papnak is megadjuk, ha nyugdijra szorul. b) Megyéspüspök ur megadja válaszát a rohonczi esperesi kerületnek azon észrevételére, hogy az 1913. 1915. és 1916. évi számadásban nem szerepel azon évi 1790*92 K. adomány, melyet a megyéspüspök ur a megelőző közgyűlésen a jegyzőkönyv II. c. pontja szerint megígért. Ennek oka az, hogy a Szombathelyi Egyházmegyei Takarékpénztár R. T. választmánya — bizonyára félreértésből és kellő felvilágosítás hiányában — nem teljesítette a megyéspüspök azon óhaját, hogy a Szombathelyi Újság részére az 1915—6. évekre 5000—5000 K. segélyt szavazzon meg. Megszavazott 3000 — 3000 K-át s a többit a nyugdíjalapra adta. Amit igy a nyugdíjalap nyert s a [Szombathelyi Újság nélkülözött, azt ő olyképpen nivellálta, hogy a nyugdijra ígért segélyt a Szombathelyi Újságnak volt kénytelen átutalni, mert ennek mérlege különben felborult volna. A Szombathelyi Újságra életkérdés volt ez a segély, de a nyugdíjalap nélkülözhette, mert más forrásból úgyis megkapta Az 1913. évre pedig az ígéret nem vonatkozott. c) Felemliti egyúttal a megyéspüspök ur, hogy ő ezen alkalommal nem tesz a Szent Imre-Egyesület javára alapítványt, mert úgyis elhatározott szándéka, hogy annak idején egész vagyonát az egyházmegye papságára hagyja. A közgyűlés a jelentést tudomásul vette s a kezelő kanonoknak a megyéspüspök köszönetét mond. Lr-. .I .•1 i *• <: '■ -'V- - H.» ' . A nemes szándék bejelentését a közgyűlés hálás örömmel veszi tudomásul. II. Ezek után sorra került a nyugdíjügy részletes tárgyalása, nevezetesen a1 nyugdíj egyforma vagy különböző volta, a nyugdíj nagysága, a fedezet kérdése s a hozzájárulás módozatai. Elöljáróban dr. Rogács Ferenc előadó ismerteti az esperesi kerületek részéről beérkezett mindennemű véleményeket és indítványokat, melyek alább egyenkint tárgyalva vannak. Mindenekelőtt megállapítja, hogy a nyugdij emelését majdnem az I A nyugdíjügy tárgya' lása.
