Püspöki körlevelek 1917 (Szombathely, 1918)
— 4 — összes kerületek óhajtják. Progresszív nyugdij mellett kifejezetten hat kerület nyilatkozott. A javasolt nyugdij összege 1800—5000 K. között változik. Az indítványok közül először az a kérdés került megvitatás alá: egyforma legyen-e a nyugdij mindenkire nézve, vagy a szolgálati évek szerint fokozatosan emelkedjék. a) Rosenblüh Antal tb. kanonok szerint két szempontot kell figyelembe venni: mindenkinek meg kell adni a létminimumot, de ezenkivül honorálni kell a munkát. Nem méltányos, hogy a pár éves pap annyit kapjon, mint az öreg, aki sokkal hosszabb időn át szolgált. Ezt maguk a fiatal papok is méltánytalannak tartják. Javasolja ezért 10 évi szolgálatnál a 2400 K minimumot, azután 5 évenkint 100 K többletet. — Gaál Sándor dr. szombathelyi plébános azt bizonyítja, hogy ma a létminimumot megállapítani lehetetlen, hisz a háborús árak jóformán napról-napra változnak. O is szívesen szavaz meg az öregeknek többet, mihelyt a körülmények engedik. De most ne állapitgassunk fokozatokat, hisz a tervezett 2400 K. a létminimumnál jóval kevesebb, — Dr. Tauber Sándor kanonok arra mutat rá hogy a nyugdij úgy tekinthető, mint az egyházjogban megkivánt »titulus ordinationis« pótlása. Tehát akár az egy napos papnak is joga van a titulus címén tisztességes megélhetést biztosító nyugdijra, ha rászorul. Ezért az egyházjog szellemével ellenkező dolog addig fokozatos emelésről beszélni, mig a létminimumot mindenkinek meg nem adhatjuk. — Pálinkás Géza tb. kanonok csupán azokra óhajt különös tekintettel lenni, akik teljes vagyontalanság, gyógykezeltetés stb. cimén rendkívüli segítségre szorulnak. Ezeknek nem elég a 2400 K. — Megyéspüspök ur közbevetőleg figyelmeztet, hogy az adandó nyugdijösszeg nagyságát ne vonjuk még a vitába. Még nincsen határozat arról, hogy 2400 K., vagy több lesz-e nyugdij. Ő úgy látja, hogy lehet több is. Most csak arról kell dönteni: egyenlő legyen-e, vagy fokozatosan emelkedő. — Dr. Rogács Ferenc irodaigazgató azt hangsúlyozza, hogy a munka honorálásánál ne ki
