Püspöki körlevelek 1917 (Szombathely, 1918)
83 — ték alapul s annak idején megfelelő dijazások voltak. Azóta azonban száz év múlt el, mialatt a gazdasági és értékelési viszonyok a javadalma? hátrányára teljesen megváltoztak. Mutatja ezt a lényeges átalakulást épen a Visitatio Canonicában felsorolt egyes természetbeli járandóságoknak az akkori viszonyokhoz mért pénzbeli egyenértékesitése, mely már évekkel ezelőtt, a normális életviszonyok közt is akárhányszor sokszoros áreltolódást mutatott. Ennélfogva a Visitatio Canonicában feljegyzett s a száz év előtti értékekre alapított stóladijak mint javadalmi illetékek a mai gazdasági viszonyok közt nem tarthatók fenn. A hitközségek abban a helyes felfogásban, hogy a lelkipásztort állásához méltó javadalmazás illeti meg. s hogy az apostoli elv alapján elsősorban a híveknek kell ezt a megélhetést előmozditaniok : mindenesetre méltányosnak fogják találni a stóladijak felemelését, annál inkább, mert annak mindkét oldalról való méltányos rendezése a hívekre egyáltalában nem ró érezhető terhet. [Megtehetik ezt az összes hitközségek annál inkább, mert a hívek több helyen épen az emlitett méltányosság álláspontjára helyezkedve saját jószántukból ajánlkoztak a régi megállapításoknak az uj értékek arányában való megváltoztatására. Tekintetbe véve a lényegesen átalakult, viszonyokat, rendeleti utón egységesen állapíthatnám meg az uj stólailletéket. De nem akarom ezt egyoldalúan a hívek bevonása nélkül tenni. Ellenkezőleg tiszteletben tartva az egyes hitközségek saiátos viszonyait azt óhajtom, hogy a hívek hitközségi képviseletük által lelkipásztorukkal egyetértőén méltányosan és kölcsönös megegyezéssel állapítsák meg. Nagyontisztelendő Papjaimmal körlevélileg közöltem azokat az irányelveket, melyeket a stólarendezésnél figyelembe venni óhajtok. Felhívtam őket egyúttal, hogy hitközségi képviselőtestületi gyűlésen tárgyalják le ezt a kérdést és a megállapitásra vonatkozó jegyzőkönyvet elbírálás és jóváhagyás végett terjesszék fel hozzám. Bizalommal elvárom kedves híveimtől, hogy méltányos gondolkozásukkal és egyházias felfogásukkal ennek az ügynek rendezésében főpásztori szándékaimat megértik, s azoknak megvalósulását keresztény hivőkhöz méltó komolysággal és jóakarattal elősegítik. Házasságkötések alkalmával ismételten kétségek merültek fel katonai személyeknek egyházjoghatósági hovatartozása tekintetében. Ezek eloszlatására szószerint közlöm a tábori püspök urnák 83155/1917. sz. értesítését, mely csak a háború tartamára szól. »1. A cs. és kir. közös hadseregnek összes katonai személyei, akik a mögöttes országrészben a m. kir. honvédség (népfölkelés, csendőrség) szolgálatában állanak, szolgálatuk tartama alatt a polgári lelkészek joghatósága alá tartoznak. 2. A m kir. honvédségnek (népfelkelés), továbbá a népfelkelő-zászlóaljaknak öszszes póttestei mindenkor a polgári lelkészek joghatósága alá tartoznak, kivévén azon esetet, ha nevezettek valamely erődítményben (Festung) tartózkodnak. Ezen esetben a katonalelkész joghatósága alatt állanak. 3. A katonai munkához kirendelt népfelkelők és polgári munkások a mögöttes országrészben a polgári lelkészek joghatósága alá tartoznak. Ha nevezettek azonban a hadrakelt seregnél vagy a hadtápterületen (Etappenraum) tartózkodnak, akkor a katonalelkész joghatósága alatt állanak. 4. A népfelkelő hadtápdandárok (népfelkelőkerületi dandárok) mindenkor a ka-5010. sz. Katonák házasságkötése.
