Püspöki körlevelek 1917 (Szombathely, 1918)
— 84 — tonalelkészek joghatósága alá tartoznak, tekintet nélkül arra, hogy a hadrakelt seregnél (hadtápterületen), avagy a mögöttes országrészben vannak alkalmazva. 5. A mögöttes országrészben csak átmenetileg tartózkodó katonai személyek (honvédek, népfelkelők) akik a hadrakelt seregek valamely alosztályához tartoznak, mindaddig a katonalelkészi joghatóság alá tartoznak, ameddig valamely póttesthez (üdülőosztaghoz) be nem vonulnak. A póttesthez (üdülőosztaghoz) való bevonulás napjától kezdve azonban joghatóságilag oda tartoznak, ahová a pótest tartozik. 6. Beteg és sebesült, avagy a betegápoláshoz vezényelt honvéd (népfelkelő) katonák, a mögöttes országrészben levő katonai kórházakban (önkéntes betegápoló intézetekben) betegségük avagy vezényeltetésük ideje alatt az illető kórház katonalelkészének joghatósága alá tartoznak. Ha azonban az illető honvédkórházban (önkéntes betegápoló intézetben) nincsen katonalelkész beosztva, úgy nevezettek a polgári lelkész joghatósága alatt állanak. 7. A tábori csendőrség és a csendőrségnek a hadrakelt sereghez beosztott öszszes személyei, azután a pólai Marinearsenálhoz vezényelt csendőrosztag a katonalelkész joghatósága alá tartozik. Különben az egész csendőrség a polgári lelkész joghatósága alatt áll.« A fentiek figyelembevételével adott esetben a katonajegyes kikérdezése és az okmányok betekintése alapján meg kell állapítania a plébánosnak azt, hogy a vőlegény katonalelkészi joghatóság alatt áll-e, vagy sem. Ha igen, akkor a teendőket a követ kezők szabják meg : 1. A tábori püspök ur 1916. május hó 15-én 31974. sz. a. k. iratában hozzájárulását jelentette ki mindazon házassági felmentvényekhez melyeket az egyházi főha tóságok a háború tartama alatt adnak, minélfogva a menyasszony részére az egyházjogi házassági akadályok alól adott felmentvény a katona-vőlegényre is érvényes. 2. Minthogy azonban a S. Congr. Concilii 1908. február hó 1-én kelt rendelete az osztrák-magyar birodalomban katonai és polgári személyek házasságkötésére nézve kifejezetten elrendeli : »ne parochus sine sacerdote militari celebrationi matrimonii assistat aut benedictionem impertiatur«, nem ugyan az esketés érvényességéhez, hanem megengedett voltához az illetékes katonalelkésztől, vagy a legközelebbi tábori főpapi hivataltól engedélyre van szükség. 3. A katonalelkészek utasítva vannak, hogy ezen engedély megadásában ne ragaszkodjanak — főleg sürgős eseteknél — a katonaesketéshez egyébként szükséges okmányok : (keresztlevél, katonai engedély, illetve tartalékosoknál és népfelkelőknél a katonai állapot bizonyítéka, kiskorúaknál szülői vagy gyámhatósági beleegyezés, esetleg reverzális) bemutatásához, minthogy Magyarországon az 1894. évi XXXI. t c. értelmében a szükséges okmányokat követelni és azok meglétéért a felelősséget viselni az állami anyakönyvvezető feladata s ha a házasság polgári lelkész előtt köttetik, az érvényességért a felelősséget ez viseli. 4. Az engedélyt ha a házasságkötés sürgős, (mert pl. a katonajegyes már beosztatott a menetszázadba, vagy a harctérről kapott rövid szabadságot s ismét a harctérre kell mennie), sürgönyileg lehet kérni, de mindig közölni kell a vőlegény nevét, beosztását (nem a harctéri beosztást, hanem azt, ahol nyilvántartják), és rangját ezen hozzáadással: »okmányok rendben.« Pl.: »Feldsuperiorat Pozsony. Engedélyt kérek Tamás János 83. gyalog-ezredbeli káplár esketéséhez. Okmányok rendben. ...plébánia.«
