Püspöki körlevelek 1916 (Szombathely, 1917)
XVI A haldoklókról mondják, hogy még a legfájdalmasabb betegségben is, a legkínosabb gyötrődés között is valami földöntúli boldogság aranyozza be utolsó perceiket, szelíd békét, édes örömöt lehelvén a fájdalomtól eltorzult vonásokra. A haldokló esztendő is fájdalom és gyötrődés nélkül nem szűkölködött. De az utolsó percekben Isten a haldoklónak arcára nagy boldogságot, ritkán érezhető, földöntúli örömöt adott: . KIRÁLYT KORONÁZTUNK! Nagyboldogasszony templomának szentélyében tegnap ment végbe a legfönségesebb szertartás, mellyel a magyar nemzet Szent István elárvult trónján pár héttel ezelőtt megjelent felséges urát királlyá koronázta. A káprázatos látványra Budavár vén falai megifjodtak s a gyönyörű templom karcsú tornyán Mátyás hollójának csőrében ragyogóbbá lett a gyűrű, jeléül annak, hogy odabent a templomban menyegző történt: a dicsőséges magyar nemzet frigyre lépett ifjú jegyesével, felséges urával: IV. Károly apostoli királlyal. A templom karcsú ívei alatt Magyarország egyházi és világi méltóságai, a szentélyben az apostoli király, körülvéve Szent István és Szent László, Nagy Lajos és a többi nagy királyok megdicsőült alakjaival, egy alig most elköltözött aggastyán áldott lelkének meleg leheletével. És megkondultak a harangok, megdördültek az ágyúk, a szivek milliói megdobbantak s összeolvadtak egy forró, buzgó imádságban: Áldd meg Isten a királyt! Tartsd meg nekünk a királyt! Koronáztunk. A levéltárak pecsétes okmányaiból, az országgyűlések naplóiból, évezredes nemzeti hagyományainkból s az anyaszentegyház tiszteletreméltó szertartásos könyveiből támadt fel előttünk természetfölötti fönségében az Isten hegyeiméből való királyság. Dei gratia! Isten hegyeiméből! E pár szó ott volt a királyok címében; ott ragyogott arany és ezüst pénzeinken. Ki adta e címet? A népek hite és bizalma a szentirás szavában: „Omnis potestas a Deo.“ — „Minden hatalom as Istentől van.“ Azért mondja az egyház, koronázás előtt a királyhoz fordulván: „Magasztos a te helyed az emberek között; gazdag munkában, fáradságban és aggodalomban.“ *) Erre a magasztos helyre pedig a királyt Isten kegyelme emelte s a magasztos helyen az Isten kegyelme tartja. Ez az isteni kegyelem fonja feje fölé azt a dicssugárt, amelynek fényében az angyalok az emberekkel közösen örvendeznek. Ez az isteni kegyelem az a titkos áram, mely a királyi méltóságon át kunyhót és palotát bevilágít. Ez a világosság onnan felülről árad. Király és nemzet, törvények *) Idézetek a Pontif. Romanum-ból.
