Püspöki körlevelek 1915 (Szombathely, 1916)
79 A vallás- és közoktatásügyi m. kir. minisztertől. 8241/1915. ein. szám. Bőriparunk, a külföldi cserzőanyagok behozatalának megszűnte következtében kizárólag a hazai cserzőanyagokra s ezek sorában nagy mértékben a gubacsra van utalva. Tekintettel a bőriparnak a hadsereg harckészsége szempontjából való nagy jelentőségére, igen fontos tehát, hogy a gubacs gyűjtésének eredményességét biztosítsuk. A gubacs gyűjtése rendszerint úgy történik, hogy azt a gyűjtésre jogosult személyek (föld-, erdőtulajdonosok, a gubacsgyüjtés jogának bérlői, illetőleg vállalkozói) többnyire idegen s megfelelően díjazott munkaerők igénybevételével gyűjtik. Minthogy azonban a rendkívüli viszonyok következtében nem áll mindenütt kellő számú munkaerő rendelkezésre, kívánatos, hogy a tanuló ifjúság ott, ahol szükség van rá, a gyűjtésben, a. gyűjtésre jogosítottal, a munka feltételeire vonatkozóan létesítendő megállapodás alapján, közreműködjék. Ennélfogva az elemi (mindennapi és ismétlő) népiskoláknak, valamint gymnasiumok, reáliskolák, felsőkereskedelmi, felsőbb leány, polgári fiú- és leányiskolák, elemi iskolai tanító- és tanítónőképző-intézetek vezetőit a következőkre hívom fel. Ott, ahol a helyi viszonyok indokolják, az ifjúságot buzdítani kell, hogy a gyűjtés munkájában természetesen anélkül, hogy ez az iskolai kötelességek teljesítését hátráltatná, részt vegyen, s közölni kell a tanulókkal, hogy ilyen módon hozzájárulhatnak hadseregünk harckészségének fentartásához, a megtámadott haza ügyének a maguk erejével is segítségére lehetnek s e mellett munkával szerzett, tehát tiszteletreméltó keresethez is juthatnak. Ha a gubacs gyűjtésére jogosítottak az ifjúság közreműködése végett magát az iskolát keresik meg, az ifjúság, a helyi viszonyoknak megfelelő módon, tanítói, tanárai vezetése alatt vehet részt a gyűjtés munkájában. A tanulók mindenkor csakis megbízható felnőtt személyek (szülők, tanárok, tanítók, községi alkalmazottak stb.) felügyelete mellett gyűjthetnek. A tanulókat az erdőbe való bebocsátás előtt a tűzesetek előidézésének elkerülése végett megfelelő utasításokkal kell ellátni. Ennek kapcsán tájékozásul közlöm, hogy az 1879: XXXI. t.-c. (erdőtörvény) 9. és 11. §§-ai szerint erdőkben s azok közelében 100 méternyi távolságon belül csak az erdészeti személyzet engedélye mellett szabad tüzet rakni, hogy aki tüzet rak, távozása előtt azt teljesen eloltani tartozik, aki pedig erdőben vagy annak közelében elhagyott tüzet talál, tartozik azt lehetőleg eloltani s ha eloltani nem bírja, vagy ha erdőégést vesz észre, vagy annak tudomására jut, tartozik azt az útjába eső legelső ház lakosainak tudtára adni, akik az erdőégésről az erdőbirtokost, vagy háznépét, vagy az erdőfelügyelettel megbízott személyzetet, vagy a legközelebbi községi elöljáróságot haladéktalanul értesítik. — Budapest, 1915. évi szeptember hó 8-án. — Jankovich Béla, s. k. A vallás- és közoktatásügyi minisztertől. 8972/1915. ein. szám. Az ország tanuló ifjúsága a múlt tanév elején 4456/1914. ein. szám alatt közölt felhívásomra a hadsereg részére nagymennyiségű szedercserje-levelet 'gyűjtött. A hadügyminiszter úr a rendelkezésére bocsátott szederlevéltömegeket feldolgoztatta. E feldolgozás eredményeképen a levelekből kifogástalan teapótló anyag került ki, melyet egészségügyi intézetekben és fogolytáborokban kiterjedt mértékben és szívesen fogyasztottak.
