Püspöki körlevelek 1915 (Szombathely, 1916)

A vallás- és közoktatásügyi miniszter urnák a kárpáti harcokban elesett hősök síremlékei érdekében hozzám intézett 8261/915 ein. számú lelkes átiratát egész terjedelmében avégből közlöm Kedvetségtekkel, hogy a vármegyék által ez ügyben indítandó mozgalmat hivatásukhoz méltóan, a tanítói karral egyetértőleg, hazafias és vallásos meggyőződéssel fölkarolják minden tőlük telhető módon támogassák és irányítsák.

A világháborúnak talán legnagyobb erőfeszitése és megpróbáltatása ama hősies küzdelem volt, melyet katonáink a Kárpátok természetadta erődéiben vívtak meg az idő viszontagságai mellett a hazánkra törő ellenséggel. Hála a Mindenhatónak, az ellenséget már saját hazájában üldözzük és a Kárpátok koszorúján uj honalkotás munkája folyik; uj tűzhelyek, uj falvak, uj templomok és uj iskolák keletkeznek s a hadak útját ma már csak ama jeltelen és névtelen sirdombok mutatják, hol a hős katonák nyugszanak, kiknek vére árán mi uj életet kezdhetünk. Ezerek és ezerek zarándokolnak oda, özvegyek, árvák, szülők, rokonok és barátok keresik a jeltelen és névtelen sírok között elhunyt legdrágább kincsüket.

E sírok nem maradhatnak jeltelenül! Hisz’ Isten után őket illeti a hála azért, hogy szabad hazában ki-ki szabadon áldhatja Istenét. Hazánk egységét ők védték meg, ők tartották meg számunkra azt a helyet, hol honszerző őseink először látták meg a hazát, ők űzték távol az ellenséges hatalmat, mely az egyházi és polgári élet szabadságát saját birodalmában sem védi meg. Drágább nekünk azóta e föld, mióta benne nyugszanak, a Kárpátok földje, hol az ő emlékük, önfeláldozásuk dicső példája a legnemesebb polgári erényeknek lesz termékeny talaja. De kedves az ő sirhantjuk azért is nekünk, mert örökké emlékeztetni fog minket arra, hogy mint lett eggyé a hazának minden polgára a szenvedés napjaiban. Az elhunyt hősökkel való közösségük szent érzete a társadalmi áldozatkészségnek oly csodálatos mozgalmát teremtette meg, hogy bizonyára csakis ez tehette lehetővé a hadsereg teljesítő képességét és nagyszerű fegyvertényeit. A nemzet eme nagy munkájában nemes rész jutott hazánk egyházi hatóságainak. Nemcsak személyes jelenlétükkel, anyagi áldozatkészségükkel, administrativ szervezetükkel szolgálták a honvédelem ügyét, de azt a legnemesebb fegyvert kölcsönözték az elhunyt hősöknek, melynek révén főlényben voltunk és vagyunk ellenségeink fölött: lelket öntöttek a katonákba és ezzel a lelki túlerővel tudtunk győzni kitűnő hadvezetés mellett, ellenségeink számbeli és anyagi túlereje fellett. Vallásának vigaszával, lelkészénei. áldásával ment harcba a katona, s a harctéren is a vallás ihlette polgári erényeit és hősi áldozatkészséget. Talán utolsó perceiben is lelkipásztorának vigaszával búcsúzott el az élettől ott, hol most névtelen sírja domborul.

E síroknak hirdetniük kell a hősi áldozatkészségnek és az emberbaráti szeretetnek hűséges cselekedeteit. Mi sem természetesebb tehát, hogy azokhoz fordulunk, kik haláluk pillanatában is velük voltak s a sir szélén is lelket öntöttek hőseinkbe. Egye-3867. sz.

Kárpáti harcokban elesett hősök sírjai.

XIV.