Püspöki körlevelek 1915 (Szombathely, 1916)
7zfr 22/f^ v. A vallás- éis közoktatásügyi miniszter urnák folyó évi március hó 3-án kelt 23047/VI. c. szánni köriratát, melyben az élelmiszerekkel való takarékoskodásra ád fontos útbaigazít ásókat, egész terjedelmében »végből közlöm Kedveltségiekkel, hogy az abban foglaltakhoz képest saját hatáskörűikben kövessenek el mindent a valóban fontos cél megvalósítása és a siker biztosítása érdekében. ,,A vallás- és közoktatásügyi m. kir. Minisztertől. 23647/915. VI. c. szám. Az élelmiszereknek és különösen a kenyérterményeknek csekély készletére való tekintettel, a kormány már több rendeletében iparkodott gondoskodni a közélehnezésnek az előállható nagyobb készlethiány esetére való biztosításáról. Azonban a kormány bármily, ily irányú intézkedésétől igazi eredmény csak úgy várható, ha a nagy fogyasztó közönségnek, a vidéki lakosságnak köztudlatába átmegy annak a felismerése, hogy úgy az egyesek jól felfogott érdé ke, mint az egész nemzet élet érdeke páráncsolólag követeli az élelmiszerekkel való takarékoskodást, azok oktalan pocsékolásától való tartózkodást és az élelmiszer készlet pótlásáról való sürgős gondoskodást. A közvélemény felvilágosítására, főleg a vidéki lakosság kioktatására van tehát első sorban szükség, abban az irányban, hogy tudatára ébredjen a nép, milyen veszedelmes következményekkel járna, ha háztartását ki-ki nem redukálja, hanem előrelátás nélkül, könnyelműen éli fel meglevő élelmiszerkészletét. A polgárságnak erre a felvilágosítására első sorban a vidéki lakosság lelki életének vezetői: a lelkészek és a tanítók hivatvák. Ő hozzájuk fordulok a Főtiszt. Főhatóság utján avval a kéréssel, vegyék ki részüket a haza és embertársaik iránti kötelesség teljesítésének munkájából oly módon is, hogy községük lakosságát úgy a közélelmezésben, mint az egyesek háztarlásában előállható bajok felől jóakaratulag felvilágosítva, mindezen bajok megelőzése érdekében az alábbiakban el őadandó k szerint a szükséges tanácsokkal ellássák. Mindenekelőtt arról kell meggyőzni a népet, hogy az élelmiszerekkel takarékosan bánni egyaránt köz- és magánérdek. Legfőbb kenyérterményünkből, a búzából, évtizedek óta nem volt olv rossz termésünk, mint az elmúlt esztendőben, midőn a mozgósított hadsereg nagy szükséglete a rendesnél is magasabbra emelte a fogyasztást. Szokatlanul gyenge volt rozstermésünk is s a két kenyérgabona 1 5 20 millió míétermázsával adott kevesebbel, mint rendesen szokott. Ehhez hozzájárult az egész galíciai termésnek az ellenség által történt elpusztítása is. Máskor az itthoni gyönge termés hiányát külföldi gabona behozatalával pótoltuk. A háború ezt lehetetlenné tette, s ha csak azt nem akarjuk, hogy a csekély készletek mihamar kimerüljenek s az uj aratást megelőző hónapokban ínség álljon he, mindenkinek kötelessége, hogy a lehető legtakarékosabban bánjék a kenyérgabonával. Kötelességük ez még azoknak is, akik a saját személyi szükségletükre bőven ellátták magukat; mert ha maguk duslakodnak, honfitársaik szájából húzzák ki a falatot, kik drága pénzen sem juthatnak kenyérhez. A kormány több rendeletben intézkedett, hogy a két kenyérgabonát, a búzát és rozsot, pótszerekkel: árpával, tengerivel és burgonyával egészítsük ki. Ezeket a rendeleteket erkölcsi kötelessége mindenkinek pontosan megtartani, sőt még azon túlmenőleg is takarékoskodni. Különösen burgonyával lehet sok kenyeret megtakarítani, még a búza- és rozslisztbe való keverésen kívül is. A burgonya lisztes növény, jó, egészséges kenyérpótló. Egypár sült, vagy főtt burgonya egy karéj kenyerei pótol, s burgonyából a 1455. sz. Az élelmi szerekkel való takarékosságra vonatkozó minrendelet.
