Püspöki körlevelek 1915 (Szombathely, 1916)
— 27 — azt sem; kitől eredünk, miért élünk, azt sem, hogy mi a célunk — s amely bizonytalanságban többé az emberi életnek értéke nincs ! Ez a hamis tanítás teljesen megmételyezte az emberek nagy részének gondolkozását és következéskép cselekvésmódját. Naggyá, a teremtés koronájává tette Isten az embert, amidőn saját képére alkotta. De ennek a lelki nagyságnak egyedüli létrehozója az, hogy Isten lakik bennünk; hogy akarva —- nem akarva »benne élünk, mozgunk és vagyunk« (Ap. csel. 17, 28.) sőt mi több, a keresztségben nyert kegyelem által az Ő természetének részeseivé lettünk. Tehát kell, hogy Ő a mi gondolatvilágunk középpontja legyen, az Ő dicsőségére irányuljanak szavaink és cselekedeteink, Őt tekintsük végső célunknak, amelyhez vissza kell térnünk. És sok ember erről teljesen megfeledkezik, Istent mintegy száműzi saját gondolatvilágából. Neki, kitől ered, egy gondolatot sem szentel, hanem valóságos önimádásba sülyed, Isten helyett a saját egoismusának, önzésének emel oltárt és az előtt tömjénez. Természetes, hogy aki igy gondolkozik, az igy is él. Aki Istenre és másvilágra nem gondol, az itt a földön óhajt magának megszerezni mindent, összes vágyai a földi jólét- és kényelemre irányulnak. S mert a másvilági jutalomban és büntetésben nem hisz, — neki másvilági szankció nincs — nem törődik azzal, hogy tisztességes utón halad-e célja felé, nem válogatós az eszközökben ; nem bántja az, hogy szeretetlenül, embertársain mintegy keresztültiporva tudja csak megvalósítani érdekeit. íme ebből az Isten nélküli gondolkodásból fakad az a társadalmi erkölcstelenség mely mocsárlázként hatja át a közélet minden rétegét és az a nagy szeretetlenség, mely létrehozza az osztályharcokat s szüli a gyilkos, öldöklő háborúkat. Ez, K. H. — a társadalom nagy részének szomorú képe. És most tekintsetek a lelketekbe és kérdezzétek meg magatokat: vájjon ez a »gonoszság kovásza« (I. Kor. 5, 8.) nem mételyezett-e meg már benneteket is? Vizsgáljátok meg, milyen a ti hitetek, gondolkozástok és életetek ? Olyan-e még a ti hitetek, ahogyan édes anyátok belétek csepegtette s ahogyan az iskolában megtanultátok ? Vájjon a rossz irányzatú újságok, melyeket filléreitekkel — az újdonság ingerétől csábitva — ti is támogattok, nem ütöttek-e rést még hitetek szilárdságán? Azok a meg nem értett újszerű eszmék, melyeket a kivándorlók Amerikából s a nagyobb városokból magukkal hoznak, nem kábítottak meg benneteket is ? Igaz, hogy ez a hatás nem jelentkezik azonnal! Először csak abban nyilvánul, hogy7 már nem olyan szentek az ilyen ember szemében a hit dolgai, mint voltak azelőtt; nincs bizalommal az egyház papjai iránt; hibáikat nem menteni és javítani törekszik, hanem elitéli miattuk magát az intézményt: az egyházat! Akinél igy volna az, K. H, az vegye észre még idején, hogy már rossz utón van! Szent-e előtted a katholikus iskola ügye, az iskola katholikus jellege? Vagy talán azokkal fújsz egy követ. — hogy némi áldozattól megmenekülj — akik a kath. iskolák ellen dolgoznak? Ne felejtsd el, hogy akié az iskola, azé a jövő s aki nem akar akár áldozattal is ragaszkodni az ő kath. iskolájához, az már nem méltó követője Krisztusnak, mert Ő szerette egyházát, mint jegyesét, sőt szenvedett és meghalt érte. Kedves jó híveim ! Aki a hit gyengülésének ilyen jeleit találja magában, annak jusson eszébe az apostol fiigyelmeztetése, hogy a gonosz léleknek csak »erős hittel« (Péter. I. 5, 9.) lehet ellenállani, — és könyörögjön alázattal a hithez való ragaszkodás nagy kegyelméért. Középpontja-e a ti gondolatvilágtoknak az Isten ? A jó keresztény ember az Ő nevével kel és nyugszik, az O dicsőségére végzi munkáját s arról kész bármikor számot adni; hálásan fogadja Isten jótéteményeit, de békésen viseli látogatásait is ; Rajta, mint végső célján függ tekintete és feléje törekszik hűséges szolgálattal életének minden napjaiban ! Nincsenek-e közietek olyanok, akik elfelejtik, hogy a földi élet nem végső cél, hanem csak a menyország kiérdemlésének próbaideje ? Akik az örök életre csak mellékesen gondolnak, minden törekvésük a földi javak megszerzésére irányul. Ha jól megy
