Püspöki körlevelek 1915 (Szombathely, 1916)
28 — dolguk, még szeretik is kissé ez Istent, de a keresztet, a csapásokot már nem tudják türelmesen fogadni az Ő kezéből K. H ! Nagy és végzetes tévedés volna ez ; az ilyen ember elszórja magától a gyémántokat s gyűjti a kavicsokat. Mert kavicsgyüjtés a földi javak hajhászása és gyémántszórás az Istan látogatásainak meg nem ismerése. Ha keresztet viselsz és görnyedezel a csapások alatt vagy szorongatja szivedet a fájdalom, jusson eszedbe Isten szava : »Én akit szeretek, azt megdorgálom és megfenyítem ; buzdulj fel tehát és tarts bünbánatot.« (Jelen. 3, 19.) A jóságos Isten atyai kezének intései a bajok, hogy feleszmélj általuk, hogy mint bűnbánót az Ur felemelhessen és szivére zárjon. Panaszkodott egykor az Isten az ő népe miatt : »E nép ajkaival tisztel engem, szive pedig távol vagyon tőlem« (Márk. 7, 6.) Nem igy áll-e dolog sok keresztény ember életmódjával? Megtartják a törvény külsőségeit, temblomba járnak, néha gyónnak is, de a cselekedeteik mutatják, hogy voltaképpen nagyon távol járnak az Úrtól! (Kor. II. 5, 6.) Szent János apostol panaszkodott az ő napjaiban : »Az egész világ gonoszban fetreng.« (Ján. I. 5, 19.) Ez a rossz, melyben ma is el van sülyedve a világ, elsősorban a túltengő érzékiség és a házasság szentségének meg nem becsülése. Az érzéki ösztön is egyike az Isten gondolatainak, mellyel megvannak nemes tervei az emberiség fenntartásában, mellyel viszaélni nem szabad. És napjainkban e téren rengeteg visszaélést látunk. Szomorúan jut eszünkbe az a kor, melynek disze-virága volt a tisztaéletü ifjúság ; melyben eszményi magaslaton állott a házasság s nem ismerte a vele való visszaélést; mely megkövezte a házasságtörést. Ha volt is visszaélés, az elvonult a magánélet rejtekeibe. Ma pedig az utcán sétál szabadon a csábitás szemérmetlen ruháival ; a fiatalság úgy viselkedik, mintha érzéki életen kívül más célja nem is volna ; kirakatokban, könyvekben és színházakban uralkodik az erkölcstelen irodalom : a házastársak egymásban csak játékszert látnak s mesterséges utón akadályozzák meg Isten szándékait : a gyermekáldást s mindig gyakoribb lesz az a felfogás, hogy a házastársi hűséget megtartani balgaság ! K. jó híveim! Aki bűnösnek érzi magát, eszméljen fel, álljon bünbánattal a Megváltó keresztje alá és Ígérjen javulást. Vessen el magától mindent, ami visszaélés és nem az Isten akarata. A szülők pedig lássanak veszedelmet mindenütt és tartsák távol gyermekeiktől a fajtalanság szellemét, mert ez az a bűn, mely sírba viszi a nemzeteket, mint egykor megdöntötte Rómát és Babilont! Gyermekkorod óta hallod a szót iskolában, szószéken és Írásban : kegyelem, malaszt! Kegyelmi életet kell élnünk, mert a kegyelem nélkül lelkünk halott! Olyan szükséges a kegyelem a léleknek, mint a levegő a testnek, mint a madárnak a repülés szabadsága, virágnak a napsugár, szikkadt földnek az ég harmata. Hány keresztény ember van, aki évenkint egy-kétszer megtisztul az Isten kegyelmében, de az év legnagyobb részét kegyelem nélkül éli át. K. H. Ez legyen legfőbb törekvésünk : éljünk folytonos kegyelmi életet és ez a törekvés majd összhangzásba hozza Isten törvényeivel a mi tetteinket ! Ezek a Megváltó keresztjének böjti intései számotokra, k. jó híveim. És ha törekesztek megérteni és követni e sugalmakat, jogosabban remélhetitek, hogy szerencsésen múlik el fejünkről a háború vihara. Aki törekszik megérteni a kereszt szavát, az, ha roskadoz is a megpróbáltatások súlya alatt, ha veszt is sok mindent, ami neki drága és becses, — megtalálja a legdrágábbat: lelkét, önmagát. Amen. * Felhívom Kedveltségteket, hogy jelen körlevelemet nagyböjt első vasárnapján híveiknek felolvassák, A nagyböjti időre előirt egyéb körleveleket (1911. é. III. és 1912. é. IV. köri.) keresztény tanítások alakjában adják elő. Szombathely, 1915. február 15. t JÁNOS s. k., püspök. Egyházmegyei Nyomda, Szombathely
