Püspöki körlevelek 1915 (Szombathely, 1916)
26 földre a mennyei Atya tudta nélkül s még hajszálaink is meg vannak számlálva az Isten előtt, (Máté 10., 29 — 30.), — akkor a keresztény gondolkozásai embernek be kell ismernie, hogy ezen háborúnak is, — minden borzalmassága ellenére — meg van a jelentősége az isteni gondviselés terveiben 1 De mik az Isten tervei evvel a háborúval? Az ószövetségben szent nemzetévé választotta Isten a zsidó népet ; bevezette Kánaánnak tejjel mézzel folyó földjére, segítette őket ellenségeik ellen és nagy nemzetté tette őket. És amikor elpártolván tőle, bálványimádásba sülyedtek, csapásokkal halmozta el őket és rájuk szabadította ellenségeiket. És akkor a zsidó nép feleszmélt, megértette, hogy bűnei miatt veri őt az Isten, elsirta a bünbánat könnyeit és visszatért ahhoz, akit elhagyott ! így kell a keresztény embernek is felismernie az Isten szándékait ebben a háborúban. A háború a szentirás felhívását ismétli meg az egész emberiséghez : »Térj az Úrhoz és hagyd el bűneidet.« (Sir. f. 17., 21.) Máltán intézi az Ur hozzánk ezt a szózatot, mert nagyok ennek a társadalomnak bűnei minden tekintetben. Az Isten fia megtestesülésének egyik fő célja az volt, hogy meghozza az emberiségnek a hit világát. Hitet hozott és az emberiségtől hitet követelt! Akiknél kétséggel és rosszakarattal állott szemben, azokkal nem foglalkozott. Ahol hitet talált, ott a hitet csodákkal erősítette meg. A vakon születettektől azt kérdezi: »hiszitek-e, hogy ezt megcselekedhetem veletek«, (Máté 9, 28.) s hitük jutalmául visszaadta látásukat. Márthának azt mondja,: »Én vagyok a feltámadás és az élet... Hiszed-e ezt?« (Ján. 11., 25—6.) S mert hitte, feltámasztotta Lázárt. Az erős hitre, Péter hitére építette fel az ő anyaszentegyházát; a hitet szánta hidul, mely a természetes világrendet összeköti a természetfelettivel. Az, akarta, hogy ebből az erős hitből mint gyökérből táplálkozzék minden ember lelki élete ; ez a hit, mint az örök isteni igazságból eredő szövétnek világítson be a tudomány rejtélyeibe; ez a hit, mint zivataros, sötét tengeren a világitó torony, segítsen eligazodni az emberi élet nehéz kérdésein; ez a hit legyen az egész társadalomnak szent meggyőződése, melyet magáénak valjou, kövessen és tanításban másoknak hirdessen 1 Nézzük meg K. H., mi a hit isteni igazságaival szemben a társadalom tanítása ? Az ész idegbetegsége: a kételkedés s hitetlenség valósággal tetőpontjára jutott. A modern tudomány elvül tűzte ki, hogy neki a hit irányitó igazságai nem kellenek, sőt magát az istent is teljesen kikapcsolja az ő köréből. Mindent kizárólag az emberi ész érveivel akar kikutatni és megmagyarázni s végül oda jut, hogy még Isten létezését és a lélek halhatatlanságát is tagadásba veszi. Krisztus az ő tanításainak őréül egyházi szervezett és tanitóhivatalt alapított. Mi természetesebb tehát, mint az, hogy a hitetlen irányzat erre az egyházra támad teljes erejével. Ebben az egyházban látja legfőbb ellenségét, melynek megdőltével célját eléri. Kikiáltja a sötétség terjesztőjének, a modern haladás ellenségének. És hogy könnyebben célt érhessen, támadja az egyház intézményeit, ócsárolja vezetőit, pellengérre állítja papjainak gyengeségeit és ezzel port hint az avatatlanok szemébe ; azok szemébe, akik nem tudják az isteni elemet az emberi gyengeségtől szétválasztani, akik nem elég értelmesek annak a megfontolására, hogy az egyház isteni alkotás, tehát az isteni vezérlés minden ismertető jele meg van benne, de emberekből áll s igy mutatkoznak benne az emberek hibái is. Ilyen alattomos utakon törekszik elérni tulajdonképeni célját: a hit meggyengítését az emberi lelkekben ; azért törekszik az egyházat megfosztani az ő katholikus iskoláitól, ahol ma még szabadon hirdetheti isteni tanítását, hogy a hitet a közélet teréről teljesen leszoríthassa s végül egészen megsemmisithesse. És ennek a hitetlen tanításnak ma szabad belépé se van mindenhová. Hirdetik szóval és írásban, újságokban és könyvekben, iskolákban és gyűléseken. Kedves jó híveim, mi lesz annak a társadalomnak a sorsa, mely tovább hagyja magát vezettetni a hitetlenség járszalagán? Az igazság nem szabadítja meg őt, (Ján. 8., 32.), hanem beteljesedik rajta Jézus jövendölése : »A vak pedig, ha vakot vezet, mind a ketten verembe esnek«. (Máté 15, 14.) Abba a sötét bizonytalanságba, amelyben már semmit sem tudunk,
