Püspöki körlevelek 1914 (Szombathely, 1915)
751. sz. Rkath. tanítók fizetéskülönbözete tárgyában utasítás. Múlt évi XVII. körlevelemben 7053. szám alatt közöltem már Kedveltségtekkel a vall. és közokt. m. kir. Miniszter urnák 184941/913. számú rendeletét, melyben arról értesíti a Miniszter a közig, bizottságokat, hogy a rkath. elemi népiskolák fenntartóinak módjukban áll az 1913: XVI. te. értelmében államsegéllyel kiegészített tanítói javadalmazásokat az állami tanítók fizetése arányában saját erejűkből fölemelni, anélkül, hogy ennek következtében a már megállapított államsegély megvonható, vagy leszállítható lenne. Nevezetesen, a férfitanitók részére szolgálatuknak 7., 11—12; 15 —17; 19—21; 23—25. és 29—31. éveiben évi 200 korona; 31—34. és 35—37. éveiben évi 300 korona; nötanítók részére pedig szolgálatuknak 9; 13—14; 17 —19; 21—23; 25 — 27; 29 — 31. éveiben évi 200 korona; 33—35; 37 — 39. éveiben pedig évi 300 korona összegig terjedhető utólagos fizetésemelést biztosithatnak az iskolafenntartó hitközségek az álamsegély veszélyeztetése nélkül. Az 1913: XVI. te. 17. §-a értelmében jogukban áll továbbá az iskolafenntartó hitközségeknek, hogy tanítóik lakáspénzét az állami tanitók lakáspénze arányában saját jövedelmi forrásaikból szintén fölemeljék, anélkül, hogy ez a már kiutalt államsegély összegére kihatással lenne. Végül módjukban áll a hitközségeknek, hogy családos tanítóik anyagi helyzetén az 1912. XXXV. te. méreteit meg nem haladó családi pótlék rendezésével is segítsenek, mely családi pótlék sem a tanítói alapfizetésbe nem fog beszámíttatni, sem az iskolafenntartók részére megállapitott államsegélyre nem lesz kihatással. Múlt évi X. körlevelemben (2021. sz. a.) jeleztem már azt is, hogy a nmélt. püspöki kar 1913. évi január hó 22-én tartott tanácskozmányában foglalkozott azzal a kérdéssel, miként lehetne az iskolai törvényekben az állami és hitfelekezeti tanitók javadalmazása közt mutatkozó különbözeiét megszüntetni. Az evégből szükséges adatokat és kimutatásokat idézett körlevelemben bekértem az egyes iskolaszékektől; ezek feldolgozása s a fizetéskülönbözetek táblázatos összesítése azonban, könnyen érthető okoknál fogva, oly nagy munkával jár, hogy a püspöki kar e kérdéssel illetőleg a kiküldött bizottság javaslatával eddig még nem foglalkozott. Mivel pedig a vármegyei közigazgatási bizottságok az idézett miniszteri rendelet értelmében már felhívásokat intéztek az egyes iskolafenntartó hitfelekezetekhez, hogy a tanitók fizetéskülönbözetének kiszolgáltatására vonatkozólag hozandó határozatokat hozzájok fölterjesszék : az egyházmegyei tanítóegyesület középponti bizottságának folyó évi január hó 28-án elém terjesztett kérelmére, főpásztori bizalommal kérem én is Kedveltségieket, szíveskedjenek ezt a kérdést behatóan tanulmányozni, az iskolaszékekkel megismertetni s ott, ahol a tanitók, vagy tanítónők alapfizetésében a föntemlitett szolgálati évek szerint az állami iskolai tanitók, vagy tanitónők ugyanannyi szolgálati évek után élvezett fizetésével szemben különbözet mutatkozik, teljes jóakarattal és iskoláink kath. jellegének minél sikeresebb biztosítására, a kath. népnevelés ügyének előmozdítására, hivatásos tanítóink buzdítására s iskoláinkhoz való törhetetlen ragaszkodásuk megjutalmazására irányuló őszinte törekvéssel oda hatni, hogy az iskolaszékek főpásztori szándékomat megértsék s addig is, amig a magas püspöki kar a tanítói fizetésrendezés módját és forrását megtalálja, a szóban levő fizetés, lakbér és családi pótlék különbözetnek saját helyi forrásaikból leendő eltüntetése iránt kedvező határozatot hozzanak. Nem kételkedem abban, hogy az iskolafenntartó hitközségeknek ez irányban megnyilvánuló áldozatkészsége mihamar meghozza majd nemcsak a tanügyre, hanem a hitéletre és kath. közügyeinkre is áldásos gyümölcseit.
