Püspöki körlevelek 1914 (Szombathely, 1915)
4725. sz. XII í^edves jdiveim! Fájdalmas szívvel hozom tudomástokra azt a szomorú hírt, hogy X. PIUS pápa Őszentsége augusztus 20-án meghalt. Aggódó szeretet és bánkódás törte meg nemes szivét. Európa fegyverben áll. Az egész világ lázas izgatottságtól és háborús rémektől nyugtalan. A katholikus egyház feje mélyen átérezte azt a siralmas pusztítást, melyet a nemzetek ellenségeskedése hagy lelkekben és országokban egyaránt. Még csak pár napja, hogy szózatot intézett a világ összes katholikusaihoz : »Ha valaki fontolóra veszi úgymond — a világháború veszélyeit, csapásait és kimenetelét, bizonyára bánat és borzalom tölti el szivét. Minket is keserű fájdalom emészt, hiszen annyi embernek és népnek üdvössége és élete aggaszt-« Atyai szivének szeretetével és apostoli hivatalának tekintélyével a lelkeket Krisztushoz, a béke fejedelméhez irányítja, akitől egyedül várhatunk segítséget s aki közbenjáró Isten és az ellenségeskedő emberek közt. Az Ur házáért és a népek üdvösségéért való buzgólkodás fölemésztette. S mi megrendülve, a gyermeki szív zokogó fájdalmával vesszük körül a nagy pápának ravatalát. Nemcsak a veszteségünket siratjuk, hanem annak tudata nehezedik elfogódott lelkünkre, hogy a vészes idők csapásai mellett egy újabb megpróbáltatást mért ránk a gondviselésében imádandó Isten. Tizenegy évi dicsőséges uralkodás után egy szent és tevékeny élet zárult le X. Pius halálával. Élet, amelynek lüktető ereje ez a nagykiterjedésü programm volt: Mindent megújítani Krisztusban. Tizenegy éven át viselte mint Krisztus földi helytartója az ő hármas hatalmát és annak gyakorlásával jelölte meg szerepét az egyház történetében. Mint a népek legfőbb tanitója, az eszmék forrongásában hiven őrizte az egyház tanitását. Rendszerek és elméletek léptek föl ebben az időben