Püspöki körlevelek 1914 (Szombathely, 1915)
5Xi életét minden izében áthatotta. Á Habsburgoknak a legméltóságosabb Oltáriszentség iránt való hagyományos tiszteletét a mindennapi szentmise hallgatáson kívül, melyet még utazása közben sem mulasztott el, a gyakori szent áldozással és szentséglátogatással mutatta ki. Országos gondjai közt, családi örömeiben és bánatában ide sietett fenséges nejével együtt s itt kerestek és találtak megnyugvást, vigasztalást, meghallgattatást. Példás családi élete, hitveséhez és gyermekeihez való bensőséges ragaszkodása annyira ismeretes, hogy szinte közmondásossá vált nemcsak a kettős birodalomban, hanem messze annak határain kívül is. Megrenditően csodálatos példáját adták — férj és feleség — a házasság egységének és elválaszthatatlanságának azáltal, hogy nemcsak az élet örömeiben, hanem a halál órájában is egyek voltak : együtt éltek, együtt haltak ! S azok az utolsó szavak, amelyek a haldokló trónörökös elhaló ajkáról elhangzottak : »Istenem, én Istenem !« — nem a mély vallásosságnak a megnyilatkozása voltak-e? Igen, az a hitből és hit szerint való élet — ott a trón közelében, a hatalom, a gazdagság, a dicsőség fényében is - és — ha még oly váratlanul jött — de Isten nevével történő halál: erős reménnyel vigasztalnak minket, hogy az a két nemes lélek mihamar meglátja Istent! Evégből elrendelem, hogy folyó évi július hó 6-án egyházmegyém minden plébánia- és szerzetes templomában Ferenc Ferdinand csász. és Mr. trónörökös és neje Hohenberg Zsófia hercegnő lelki üdvéért ünnepélyes gyászistentisztelet tartassák; erről a hívek előző vasárnapon a szószékről, a katonai és polgári hatóságok meghívás utján értesitendők. A főhatóságom alá tartozó rkath. iskoláik épületeire gyászlobogó tűzendő; a gyászmisével kapcsolatos Libera alatt a templomok összes harangjai meghuzandók. Székesegyházamban az ünnepélyes gyászistenitiszteletet július hó 1-én délelőtt magam fogom celebrálni. Folyó július hó 3-án délután 4 órakor pedig, mint az ünnepélyes beszentelés idején Székvárosom összes templomaiban a harangok x/4 órán cit meghuzandók. A tragikus véget ért ti'ónörököspár elvetemült merénylőinek egyike szociáldemokrata ipari munkás, a másik pedig a züllés útjára tévedt középiskolai tanuló volt. Midőn a megrázó eset ez elszomorító körülményeire alkalomadtán híveink figyelmét felhívjuk, utaljunk ezzel kapcsolatosan arra, hogy az ifjúság nevelésére hivatott összes tényezők hatványozott mértékben teljesítsék kötelességeiket ! Mi pedig, Krisztusban Szeretett Fiaim és Testvéreim, nem ismerve fáradságot, nem kiméivé időt és áldozatokat, vezessük a reánk bizott hiveket, főleg az ifjúságot a keresztény erkölcsök utján ; mert csak ezektől várhatjuk nemzetünk ifjúságának nemesedését; csak ezek a tanok és erkölcsök tudnak olyan ifjúságot teremteni, amely szenvedélyein uralkodni, ösztöneit megtagadni. Istent, hazát, embertársait szeretni, elöljáróit és felsőbbségeit tisztelni és megbecsülni, a haza és emberiség jólétét előmozdítani és biztosítani képes. Fokozottabb buzgósággal őrködjünk a reánk bizott ifjúságon s még nagyobb gondot fordítsunk ifjúsági egyesületek alakítására és felvirágoztatására ! Legyenek ezek az istenfélelem, a tisztaerkölcsök s a lelkes honszeretet virágos kertjei, iskolái! Szombathely, 1914. évi junius hó 29-én. f JÁNOS s. k„ püspök. Kqyházm. Nyomda Szombathely
