Püspöki körlevelek 1914 (Szombathely, 1915)
Szeretett Híveim! Nehéz órában szólok hozzátok, midőn aggály s lelkesedés járja végig egész Európát, felkeres minden községet, sőt minden egyes családot. Mindnyájunknak kedvesei, testvéreink, fiaink, családjaink fenntartói távoztak el a háborúba s az aggódé szív felemelkedik az Istenhez, a gondviselésben bizik, tőle kér erőt s vigasztalást, diadalt és győzelmet. S valóban, Isten meg fogja hallgatni kérésünket, hiszen a háború, melyre felséges Urunk s Királyunk szava szólította a nemzetet, a legigazságosabb háború, melyben valaha népünk küzdött. Nem becsvágy, hanem létérdekeink megóvása késztette felséges Urunkat arra, hogy népeit harcba hívja azon nemzet ellen, amely évek hosszú sora óta fennhéjázó dölyffel benső nyugalmunkat megzavarni igyekezett s amely legutoljára a leggonoszabb merényletet készítette elő : Szent István koronájának várományosát s annak fenséges nejét a leggaládabb módon meggyilkolta. És ha ezen gyilkos népnek pártfogói akadnak, ha más népek igazságosan felemelt karunkat vissza akarják tartani, a megsértett jogrend, nemzetünk létérdeke, mindnyájunk boldogsága, Európának kultúrája s eljövendő békés fejlődése erőt s kitartást fognak nekünk adni, hogy kötelességünk teljes tudatában a megkezdett művet győzelmesen végre is hajtsuk. ősz Királyunk, aki egész életén keresztül az európai békének hatalmas védője volt, öreg napjaiban, megfontolván elhatározását Isten színe előtt s számolva nemzetének lelkesedő akaratával hadat indított. Szavát a kettős Monarchia minden népe meghallotta s soha nem látott lelkesedéssel sereglett a zászlók alá. Igaz, hogy e lelkesedés közben sokaknak szeméből kicsordult a köony, hisz feleségek férjeiktől, gyermekek apjuktól, anyák fiaiktól búcsúztak s nem tudhatjuk, hogy azok, akik most hazafias lelkesedéssel válnak el ölelő karjainkból, visszatérnek-e, valaha szeretett othonukba. De amikor nemzetünk boldogságáról, népünk jogairól, hazánk dicsőségéről van szó, mi akkor egyesek áldozata és fájdalma ? Minden áldozatot önzetlen lelkesedéssel meghozunk szeretett hazánk dicsőségéért! S vigasztat minket az a tudat, hogy az isteni gondviselés, melynek tudta nélkül e világon semmi sem történik, a mi kedveseinket is kiséri, ott lesz velük a háború fáradalmai és az ágyuk dörgése között s amint az ő kifürkészhetetlen akaratának tetszik : sértetlenül térnek vissza, vagy mint hősök életüket a legszentebbért, hazájukért áldozzák fel. Bizalom Istenben ! Ő aki nemzetünket annyi megpróbáltatás között átvezette a második ezredévbe, most is oltalmazni fog bennünket, hadseregünknek dicsőséget s X.
