Püspöki körlevelek 1913 (Szombathely, 1914)

6o

dologhak kell lennie, amiért az Üdvözítő, kínszenvedése előestéjén, az utolsó vacsora után, oly szive mélyéből imádkozott: »Hogy valamennyien egyek legyenek; mint ahogy te, Atyám, énbennem és én tebenned, úgy ők is mibennünk egyek legyenek; hogy elhigyje a világ, hogy te küldtél engemet.«1) Tehát az ő Messiásvoltának bizonyítéka ez az egység! Azért nem csodálom, hogy tovább igy imádkozik: »S én a dicsőséget, melyet nekem adtál, nekik adtam, hogy egyek legyenek, amint mi is egyek vagyunk.»2) Nagy dolog ez az egység! Nem csak imádkozik azért, hanem lemond arról a dicsőségről is, mely őt megilleti, az apostolok javára ; csak azért, hogy egyek legyenek, amint ők — Atya és Fiú — egyek. Ez volt az én Rómába menetelemnek is a célja, ez a jelentősege: az egyházban, az egyház tagjai közt, igy is mondhatom: a miköztünk és az apostoli szentszék között fennálló egységnek bebizonyitása, megpecsételése, erősbitése.

Mert hallottátok a nagy apostoltól és tudjátok, hogy az Ur az ő egyházában »némelyeket apostolokká, némelyeket prófétákká, másokat viszont evangélistákká, ismét másokat pásztorokká és tanítókká rendelt.«3) Tehát nem mindenki apostol, nem mindenki próféta, nem mindenki tanító4) Krisztus egyházában. Csak némelyek apostolok, némelyek tanitók; a többiek hívek, a többiek a tanuló egyház tagjai. Csak némelyek pásztorok, akiket ő azoknak rendelt ; a többiek a nyájat alkotják. Apostolokat, pásztorokat, tanítókat pedig rendelt — mint az apostol mondja — »a szentek teljes kiképzésére, a szolgálat teljesítésére, Krisztus testének — mely az anyaszentegyház— a fölépítésére« .5) És ez a szervezete az Anyaszentegyháznak az apostol szerint fennáll mindaddig, »amig mindnyájan eljutunk a hitnek és az Isten fia megismerésének egységére, a teljes férfikorba, Krisztus teljes fejlettségének korhatárába«.6) Tehát addig, amig csak lesznek, akiket a hittel s az Istennel megismertetni kell; amig az emberekből szenteket kell nevelni; amig szolgálatokat kell teljesíteni: áldozatot bemutatni, szentségeket kiszolgáltatni ; amig Krisztus testét, az Anyaszentegyházat, uj meg uj élő kövekből építeni kell: a világ végezetéig !

Azt is hallottátok és tudjátok, hogy az Egyház ez alkotmánya változatlan, örök. Mert más alapot senki sem adhat, mint amely kezdettől fogva adatott, mondja az apostol. Az egyház az Úrtól nyert ezen szervezeténél fogva, nekünk püspököknek, mint az apostolok utódainak, kiket a Szent Lélek rendelt az Ur nyája fölé, az az osztályrész jutott, »hogy az Isten egyházát, melyet vére árán szerzett, kormányozzuk« ; »Hogy gondját viseljük annak a nyájnak, ami reánk bízatott; gondját viseljük nem kényszerűségből, hanem szabad akaratból, Isten akarata szerint; nem azért, hogy a választottak fölött uralkodjunk, hanem, hogy a nyájnak példaképei legyünk.«7)

Ebben a nagy hatalomban és méltóságban pedig részesednek az áldozópapok, akikkel mi a hívek gondozását megosztjuk s akikre az egyházi főhatóságunk alá tartozó kisebb egyházközségeket bízzuk; részesednek pedig úgy, hogy méltán követelhetik ők is az apostollal és velünk, hogy »úgy tekintsen bennünk mindenki, mint Krisztus szolgáit és az Isten titkainak sáfárjait«8). Részesednek úgy, hogy az egyházi

rend felvételekor őrajtuk is beteljesedik: „Ahogy engem küldött az Atya, azonképen küldlek én is titeket.«9) »Azért menjetek az egész világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek; tanítsatok minden népet, megkeresztelvén őket az Atyának és Fiúnak és a Szentiéleknek nevében és tanítsátok őket megtartani mindazt, amit nektek parancsoltam«10); »akiknek megbocsátjátok bűneiket, megbocsáttatnak nekik és

*) Ján. 17, 2i. — 2) Ján. 17, 22. — s) Ef. 4, 11. — 4) Kor. I. 12, 29. — 5) u. ott. 12. v. — 6) u. o. i3. v. — ’) Ap. csel. 20, 28. — 8) Kor. 4, 11. — 9) Ján. 20, 2I. — 10) Mt. 28, 19.