Püspöki körlevelek 1913 (Szombathely, 1914)
( "Vf/? XII. Krisztusban Szeretett Papjaimnak és Híveimnek! Hazatérvén az örök városból, az Egyház középpontjából s attól a sziklától, melyre Krisztus az ő anyaszentegyházát építette : a sok magasztos érzelem közt, amely lelkemet mélyen megindította s most, midőn római utamról szólok hozzátok, áthatja, különösen kiemelkedik egy s ez nem más, mint: az Ur Jézus egyik legcsodálatosabb műve-, az Anyaszentegyház nagysága- és magasztos szervezete fölött érzett csodálkozása lelkemnek. Mikor főpásztori tisztemből kifolyólag leborultam oda Szent Péter sirjához : szinte hallottam az Üdvözítő ajkáról elhangzani azokat az igéket, amelyek embernagyságu arany betűkkel hirdetik a vatikáni bazilika kupolájáról a pápaság alapítását. ,,Te Péter vagy s ezen kősziklára építem Anyaszentegyházamat és a pokol kapui nem vesznek erőt rajta“.1) Szinte hallottam, amint az égbe készülő Üdvözítő ott a genezáreti tó partján korábban tett ígéretét beváltja és Péter apostolnak háromszoros szeretet-vallomását ezzel viszonozza: «Legeltesd az én bárányaimat . . . Legeltesd az én juhaimat»2) Majd pedig a Vatikán felé fordulva, hitvallásszerüleg ismételtem meg Üdvözítőnk ezen igéit és alkalmaztam azokat Krisztus Urunk most élő helytartójára, az Egyház látható fejére, X. Pius Pápára, mondván : Te Péter vagy és ezen kőszálon nyugszik ma az Anyaszentegyház és a pokol kapui, a pokol hatalma és támadásai nem vesznek erőt rajta. Terád szállott át s Tebenned él csorbítatlanul a Péterre ruházott főpásztori hatalom. Te legelteted az Ur bárányait és juhait. Te valóságos pásztora vagy Krisztus nyájának. Te a Péternek adott apostoli hatalom teljességével kormányozod ma Krisztus Anyaszentegyházát! S e hitvallás után teljes mélységében átéreztem Rómába jövetelem célját és nagy jelentőségét. Az apostolok ott a galileai tenger partján köteles engedelmességgel, alázatos hittel fogadták az Urnák Péterre vonatkozó rendelkezését s akaratát. Nem kérdezték már, nem versengtek már azon, hogy ki közöttük a nagyobb, ki az első.3) Hallották az Üdvözitő ajkáról és mind szóval és Írásban, mind pedig tettel és példával hitték és vallották ekkor s egész életökön át Péternek nem pusztán tiszteletbeli elsőbbségét közöttük; hanem a lelki hatalomban valóságos felsőségét. Ez volt az én jövetelem célja is! S miként a nemzetek nagy apostola, aki nem volt ott a genezáreti tó partján a többiekkel s nem mutathatta be akkor hódolatát Péternek, apostollá történt kiválasztása után elment Jeruzsálembe, egyenesen csak azért, hogy — mint maga mondja a galatákhoz irt levelében — »Pétert meglátogassa és 15 napig maradt nála«4): azonképen cselekedtem én is; püspökségem második évében, mikor egyházmegyémet, annak papságát és híveimet, ha nem is úgy, mint szerettem volna, de nagyobbára mégis megismerhettem, kötelességemnek tartottam, hogy a velem is közölt lelki hatalom kútfejéhez, Péterhez siessek és ezáltal, mig egyrészt elismerjem, hogy a püspöki hatalmat tőle nyertem és az ő szellemében akarom is használni ; addig másrészt arról a csodálatos egységről, amely Krisztus egyházának egyik lényeges ismertető jegye, mind a magam, mind pedig papjaim és híveim nevében bitet és tanúságot tegyek. Mert nagy 2910. sz. Római útról főpásztori szózat. *) Mt. 16, 18. — 2) Ján. 21, i5—17. — *) Luk. 22, 24. — 4) Gál. 1, 18.
