Püspöki körlevelek 1913 (Szombathely, 1914)

2

Megyés Püspök szózata.

Tisztelt Közgyűlés !

A Szent Imre Egyesület közgyűlését már 8 év óta nem tartották meg. Sok oka volt annak. Ahogy ideérkeztem, első kötelességemnek tartottam azt Össze.hivni. — Azonban kormányzásom első esztendejében nem tehettem ezt meg, mert az egyesületnek állapotát nem ismertem, hasonlóképen a papság óhajairól tájékozódni akartam és főképen a megoldás alapját kellett megkeresnem.

Most miután két éve a szombathelyi egyházmegyét kormányozom, összehívtam Önöket, hogy a Szent Imre Egyesület papi nyugdíjügyét együtt tárgyaljuk. De felhasználom ezt az alkalmat, midőn először látom önöket és Önökben képviselve egész egyházmegyém papságát, hogy röviden püspöki kormányzásom ezen két esztendejére visszatekintsek.

Közel 200 plébániám közül 80 plébániát ezen idő alatt meglátogattam és ott a híveknek a Szentlélek kegyelmét kiosztottam. Alkalmam volt papságomat és hiveimnek nagy részét igy megismerni és örömmel mondhatom, hogy midőn híveimet megismertem, láttam, hogy az egy jó nép, amely az őseitől örökölt hithüséget, vallásosságot, erkölcsösséget hiven megőrizte. De nemcsak az Egyház és vallása iránt hü ez a nép, hanem a haza iránt is. Nemzetiségek által lakott vidéken is a magyar állam eszméjéhez erősen ragaszkodik. Hazafias papságomnak kötelessége lesz ezután is ezt a népet nem csak az Egyház, hanem a haza iránti szeretetben megtartani és megerősíteni. Törekvése oda irányuljon, hogy minden hivő nemzetünknek nyelvét megismerje és szeresse. És anélkül, hogy erőszakosság által őket megbántaná, vagy elidegenitené, szeretettel a magyar állameszme és magyar nyelv iránt eltöltse.

A mi népünk szorgalmas, józan, munkás és áldozatkész. Ezt az áldozatkészséget látom abból a sok templomépitésből. abból a sok iskolaalapításból, amely — mondhatni — szüntelen láncolatban kerül elém. Áldozatot hoznak ők a hitvallásos, katholikus iskolára és ritka az eset, hogy az iskolák fejlesztésénél a nép nehézséget okozna. Örvendeni kell azon, hogy a nép a hitvallásos katholikus iskolához ragaszkodik. Mert ámbár most az állami iskolák ellen semmi kifogást nem emelhetünk, de a jövőre nézve az állami oktatás biztosítékot, garanciát nem nyújthat. Az ifjúságnak nevelése elsősorban a szülők kötelessége, másodsorban az egyház kötelessége. Csak ahol a szülők vagy az Egyház ezen kötelességét nem teljesithetné, vagy nem akarná teljesíteni, csakis ott kötelessége az államnak az iskoláztatásról gondoskodni. Most elismerés és hála illeti az államot, hogy a mi hitvallásos iskoláink támogatásával az ifjúság vallásos nevelésében segédkezet nyújt.

A tanítóságról kevés kivétellel elismeréssel nyúlatkozhatom és mondhatom, hogy a tudást, vallásosságot és hazafiságot terjeszti.

Egyházmegyém papsága pedig a mai kor követelményei és a lelkipásztorkodás megváltozott viszonyai közt lankadatlanul dolgozik a hívek lelki és anyagi javán. A mai lelkipásztorkodás egészen más igényeket támaszt, mint ezelőtt néhány évvel. A könnyebb közlekedés, a nagy kivándorlási mozgalom, a veszélyes sajtótermékek a hiveket oly sok veszélynek teszik ki nemcsak vallásosságban, hanem hazafiságban is. A hívek intenzív vezetése és a lelkipásztorkodás gátat vethet a vallásosságot és hazafiságot egyaránt támadó irányzatoknak, melyek a hiveket hitükben és hazafiságukban vagy megingatják, vagy öntudatosabb, mélyérzésü s meggyőződésű keresztényekké és magyarokká fogják tenni. Ezer eszköz áll a lelkipásztor rendelkezésére, de minden eszköz alapja a tiszta szándék, a túláradó szeretet és a jó példa.

Ilyen alapon vezette papságom eddig is híveit s kérem, hogy ezen az alapon tovább is rendületlen kitartással munkálkodjék. A nehézségek, ellenkezések és támadások ne bántsák Önöket és ne térítsék el Önöket erről az útról. Az utolsó időben egyes sajtótermékekben a püspök és a katholikus papság folytonos aljas és alaptalan támadásoknak vannak kitéve. Törekedjünk arra, hogy jogos megtámadásra alapot sohase adjunk; a jogtalan, alaptalan megtámadás pedig lelkünk nyugalmát sohase zavarja meg, sőt ellenkezőleg nyugtasson meg, mert azt mondhatjuk, hogy ha az ellenség támad, jó utón megyünk.