Püspöki körlevelek 1913 (Szombathely, 1914)
— 27 — miatt, a békés kiegyenlítés utján mindig a lelkipásztornak kell megindulnia. Mert a pásztor kötelessége fölkeresni az eltévedt juhot és aki lelki ember, annak kell kioktatnia a szelídség szellemében a magáról megfeledkezettet (Gál. 6, i). A szelidség mindig célt ér és többre megy, mint a keménység. Mert a kegyelem csak azt kiséri nyomon. Hiszen a kegyelem mindenható, de nem erőszakos ; szelíden vonz, de nem kényszerit. A lelkipásztorság története mutatja, hogy a szelídek hódítják meg és bírják a földet. A szeretet mindezen segit. Tud mentséget a bűnös számára; és ha nem mentheti a cselekedetet, menteni igyekszik a szándékot. Fájlalja a bűnt és korholja ; de sajnálja a bűnöst és szereti. Caritas non irritatur, non cogitat malum, non gaudet super iniquitate. Nagy lelkek valók csak lelkipásztoroknak, akik tudnak kitartóan munkálkodni, szenvedni és feledni. Fáradságot, hideget, hálátlanságot kell elviselniök a választottakért, hogy elnyerjék az üdvösséget, mely Krisztus Jézusban van (Tim. II. 2, xo). Hányszor kell a lelkipásztornak csalódnia ! Ámde a csalódás fájdalma sem el nem keseríti, sem bizalmatlanná nem teszi a nagy lelket. Remél, — sokszor a remény ellenére (Rom. 4, 18) és amilyen buzgósággal kezdte működését, olyan lelkülettel fejezi be életét. Minderre a szeretet képesít, csak annak van ilyen rendkívüli ereje. Caritas omnia suffert, omnia credit, omnia sperat, omnia sustinet. Midőn ezt a lelkipásztori szeretetet szivetekre kötöm, nem mulaszthatom el, hogy annak kiegészítéséül emlékezetetekbe ne idézzem az oltártestvévi szeretet parancsolatát. Mindnyájan, kik Krisztusért követségben járunk, egy célra törekszünk, azért a munkálkodásban is találkoznunk kell. Testületi szellemnek kell áthatnia Krisztus minden papját, még különösebben egy egyházmegye papságát. Akiket naponkint összeköt ugyanaz az áldozat, azok a közös törekvésben legyenek egy szívvé és lélekké az Ur Jézus Szivében (Ap. csel. 4, 32). Nagy eredményeket, hiába, csak egyetértő munkával lehet elérni ! Csak úgy rendezett csatasor a Krisztus tábora és úgy számíthat az Ur Jézus kegyelmére. Rang és javadalmi különbség ne verjen éket a paptársak közé. Becsüljük meg egymásban a papi méltóságot. Lehetnek a cél kivitelében eltérő nézetek, de mindent kössön egybe a szeretet. Ha előfordulnak félreértések, azok is szolgáljanak az eszmék tisztázására és a szeretet szilárdítására. S ha gyarlóságunknál fogva nem egyszer terhére vagyunk egymásnak, könnyitsük a terhet szeretettel. Si angustiantur vasa carnis, dilatentur spatia caritatis.1) Azért, szeretteim, ha van valami vigasztalás Krisztusban, ha van vigasz a szeretetben, ha van lélekközösség. ha van részvétteljes érzés : tegyétek teljessé az én örömemet azáltal, hogy egyetértetek, egymásiránt ugyanazon szeretettel viseltettek, egyakaratuak, egyérzésüek vagytok, nem tévén semmit versengésből, sern hiú dicsvágyból, hanem alázatossággal tartsa egyik a másikat fölebbvalónak maga-magánál, s ne keresse kiki a maga hasznát, hanem a többiekét (Fii. 2. 1 —4.). Kedves Papjaim! Semmi sem oly alkalmas, hogy ebben a lelkületben megerősítsen bennünket, mint a nagyböjt a maga fönséges titkaival és rendkívüli kegyelmeivel. Ha buzgó elmélkedéssel keresitek, az Ur Jézus szenvedésében megtaláljátok a tiszta szeretet inditóokait. A lelkipásztori teendők a mi keresztünk. Együttérző szeretettel vegyük készségesen vállainkra és tapossuk Krisztus véráztatta nyomdokait. A szent vér kegyelmeiből kiáradó erő átjárja pilledt tagjainkat. Az Ur Jézus megváltó szenvedésével egye- *) *) S. Aug. serm. io. de verb. Dni. — Off. abbat. 2. loc. 7. 1.
