Püspöki körlevelek 1913 (Szombathely, 1914)
22 csolatát (Gal. 6, 2.). Imádkorzatok, azért, amit annyira kívánt az Ur Jézus, hogy mindannyian egygyé legyünk. (Ján. 17, 21.). Az egyházért élni: ez a harmadik kelléke az igazi katholikusnak. Életünket és vérünket kell adnunk az egyházért, amint Krisztus is szerette az anyaszentegyházat és önmagát adta érette (Efez. 5, 25.). Munkálkodjunk az -egyházért kiki a saját hivatása körében. A szülők neveljék gyermeiket hithüségre; a polgárok mozdítsák elő az egyház érdekeit ott, ahová működésűk köti őket. Katholikus voltunkat valljuk meg mindenütt hitvallói bátorsággal. Kiváltképen az egyház parancsolata szerint való élettel, hogy ellenségünk ne találjon rajtunk kivetni valót (Tim. I. 5, 14.). Imádkozzunk az egyház felmagasztalásáért. hogy nehéz küzdelmeiben mentői dicsőségesebb győzelmet arasson. Hozzunk az egyházért áldozatot. A katholikus hívőnek egyről-másról le kell mondania, kényelemről, élvezetről, igy épen a nagybőjti időben zajos mulatságról, a böjti napokon huseledelekről, vagy többszöri jóllakásról. De ezt a kis áldozatot hozzuk meg szívesen és ne irigyeljük azokat, kiket nem köt az egyház fegyelme. Szívesebben legyünk megvetettek az Isten házában, mint előkelők a bűnösök sátraiban (83. zsolt. 11.). Sőt ha kell, Isten erejével szenvedni is készek legyünk érte. Boldogok, kik üldözést szenvednek az igazságért (Mt. 5, 10.). Legalább a vértanuk dicsőséges korszakának egy kis árnyéka hadd boruljon ránk. Bizonyára apostoli lelkek azok, akik örülnek, hogy méltók Krisztus nevéért gyalázatot szenvedni (Ap. csel. 5, 41.) és méltó tanítványai Krisztusnak, hősi fiai az ő egyházának, mert zálogát bírják az ő ígéretének: Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak (Ján. 15, 20.). Krisztus él az ő egyházában, de dicsőségesen, úgyhogy többé nem szenvedhet és meg nem halhat. (Rom. 6, g.). Azt akarja hogy minden követője kereszttel a vállán járjon utána a keresztuton (Luk. g, 23.) és igy pótolja ki az ő szenvedéseinek hátramaradt részét (Kol. 1, 24.). Ez az igazi kereszténynek életelve, életének tövise és rózsája. Kedves Híveim ! Az ószövetségben Jeruzsálem volt a választott nép szivének középpontja. Odairányult minden vágya, büszkesége, öröme, fájdalma és szeretete. Szeretetszövetségre lépett vele és örök hűséget esküdött neki : »Ha elfeledkezem rólad, Jeruzsálem, legyen elfeledve jobb kezem. Torkomhoz ragadjon nyelvem, ha meg nem emlékezem rólad, ha nem teszem Jeruzsálemet legfőbb örömeimnek« (136. zsolt. 5. 6.) Jeruzsálem előképe volt az újszövetségi egyháznak. Ez a mi szivünknek középpontja. Az egyházzal és az egyházért akarunk élni, az egyházban és az ő szent hitében akarunk meghalni. Úgy legyen. 608. sz. Az apostoli Szentszéktől igi2. évi szept. 18-án 7 évre nyert felhatalmazás alap-Bőjtirendelet.ján a jelen évre a következő böjti rendeletet állapítom meg: I. Szigorú böjti napok, vagyis amelyeken tilos a húsfélék élvezése és csak egyszer szabad jóllakni, a következők : 1. Hamvazó szerda. 2. A nagyhét három utolsó napja (nagycsütörtök, nagypéntek, nagyszombat). 3. Minden péntek nagyböjtben és ádventben. 4. A kántorbőjtök szerdája és péntekje. 5. Karácsony, Pünkösd s Nagyboldogasszony vigíliája. II. Enyhített böjti napok, melyeken szabad ugyan húst enni, de a többszöri jóllakás tilos:
