Püspöki körlevelek 1913 (Szombathely, 1914)
21 És ugyanaz az Isten adta egykor a tízparancsolatot, aki most az egyház elüljáróit tanítja és kormányozza.«1) A felvilágosult szenteket kövessétek. Óvakodjatok a hamis tanítóktól kik az egyház tanitó tekintélye ellen lázitanak. Kerüljétek az olyan olvasmányokat és újságokat, melyek az egyház tanításával ellenkező dolgokat hirdetnek, mert veszedelemre és bűnre vezetnek. Aki az egyház útmutatásán indul, az világosságban jár és el nem téved. Az egyházzal élni: ez a második kelléke az egyházias érzületnek. Az egyház Krisztus jegyese és a mi anyánk. Ezt a jó anyát együttérző szeretettel szeretni, bánatában és örömében egyaránt osztozni kell. Együtt kell éreznünk fájdalmában. Az egyháznak annyi fájdalma van. Mint Krisztus jegyesének, ugyanaz a sorsa is a földön. Az ő jegyesi szivében is el van ültetve a kereszt ;• az ő anyai lelkét is fájdalom tőre járja át. Közel kétezer év óta szenved. Az egyház története a szenvedés története. A szenvedő Krisztusnak képe verődik ki rajta, úgy hordozza magán, mint szent Veronika az ő kendőjén. S a megpróbált, sokat szenvedett anyát ki ne tudná szeretni ! Manap is mennyi szenvedése van. Rosszindulatú emberek, a gonosz lélek táborából támadják tanítását, intézményeit ; rágalmazzák újságokban, társaságban, parlamentekben. Vannak eltévelyedett gyermekei, akik elszakadnak tőle s az anyának hogyne okozna fájdalmat veszni induló hűtlen gyermeke, mikor úgy szakad ki szivéből és véres sebet hagy maga után. Vannak közömbös gyermekei, akik nem bántják, de nem is törődnek vele. És ki ne tudná, hogy a részvétlenség a legfájdalmasabb sebek egyike, mit gyermek üthet az anyai szivén i ! Ezeket a fájdalmakat kell átéreznünk, hogy nekünk is fájjon, ami az egyháznak szenvedést okoz és arra ösztönözzön, hogy mi vigasztalásul annál több örömet szerezzünk neki. Együtt kell éreznünk örömeivel. Mert hála Istennek, van az egyháznak sok öröme. Nemcsak azok az örömök, melyek az Ur Jézussal való összeköttetésből állandóan forrásoznak még szenvedései között is, hanem külső örvendetes jelenségek. A hitélet mindenfelé örvendetesen fellendül, s ha növekszik a rosszak száma, de a jóké is. Az Isten ügyéért nagy áldozatokat hoznak, a gyakori szentáldozás örvendetesen terjed. Végignéz az egyház az ő gyermekein és elmondhatja az apostollal : Mert ki a mi reménységünk, vagy örömünk, vagy dicsőségünk koronája ? Nemde ti a mi Urunk Jézus Krisztus előtt (Tim. I. 2, 19). Együtt kell éreznünk az egyházzal életének minden mozzanatában. Együtt kell éreznünk az ő elüljáróival, kik Krisztus helyettesei. Kerüljétek azért, Kedves Híveim, a tiszteletlenséget és ellenségeskedést egyházi elüljáróitokkal. Akik méltó elüljárók, azok kétszeres tiszteletet érdemelnek (Tim. I. 5, 17.). Ha pedig méltatlanok is akadnának köztük, akkor is tisztelni kell bennük az Isten képviselőit. Lehet, hogy az elöljáró méltatlan, de az egyház akkor is szeplőtelen (Efez. 5, 27.). Mert a gyökér szent, habár az ágak átkozottak. Ne gyalázzátok. őket, mert végre is a keresztény hívők nem Káinnak ivadékai, kik nevetik atyjuk gyalázatát. Inkább imádkozzatok értük és ragaszkodjatok tovább az egyházhoz, melyet nem az emberek kedvéért, hanem magáért Istenért kell szeretnünk. Ha néha méltánytalanságot kellene szenvednetek, bosszuállás helyett nagylelkű megbocsátással viszonozzátok azt. Elüljárók és alattvalók az Apostol intése szerint viseljük el kölcsönösen egymás gyarlóságait, mert igy teljesítjük Krisztus paran- *) *) Reg. 18. sent, cum Eccl.
