Püspöki körlevelek 1913 (Szombathely, 1914)
20 lése kiválasztott minket örök szeretettel. Kedves Híveim, adjunk hálát sokszor ezért a meg nem érdemelt kegyelemért. Magasztaljuk érte Istent és méltatlanságunk érzetében mélyen alázzuk meg magunkat az ő szent fölsége előtt. Gondoljunk azokra az embertársainkra, kik az igaz egyházon kívül sötétségben és a halál árnyékában élnek. (Luk. i, 79.) Imádkozzunk értük, hogy eljussanak az igazság ismeretére. Segítsük adoma nyokkal a misszió társulatokat, melyek az eretnekek és pogányok megtérítésén fáradoznak. Úgy örül a lelkem, mikor látom, hogy híveimnek legtöbb helyen van érzéke a missziók támogatása iránt. Közreműködni a lelkek megtérítésében, ez az Ur Jézus szándéka, az ő szenvedésének ünneplése, aki mindenkiért meghalt és azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön. (Tim. I. 2, 4.) De ha igazán az egyházban akarunk élni, akkor éljünk ott szivvel-lélekkel és szeretettel. Az egyház Isten országa, mint az Üdvözitő szokta nevezni. Mi az Isten országában vagyunk, de legyen az Isten országa is mibennünk, (Luk. 17, 21.) vagyis éljen szivünkben az egyház szelleme. Az Ur Jézus az anyaszentegyház őrizetére bízta tanítását, elküldötte neki a Szentlelket, aki vezesse és tévedéstől óvja. Meghagyta após tokainak és utódaiknak, hogy tanítsanak mindenkit ; az embereknek pedig megparancsolta, hogy hallgassanak rájuk. Mert aki őket hallgatja, annyi mintha Krisztust hallgatná, és aki rájuk nem hallgat, annyi mintha Krisztust vetné meg. és i'osszabb a pogánynál. Ha az egyház igaz gyermekei vagytok, kérve kérlek benneteket, használjatok fel minden alkalmat, hogy tanítását megismerjétek és mindjobban megértsétek. Hallgassátok azért szívesen a szentbeszédet, a keresztény tanítást. Ellenben kerüljétek az apostol intése szerint a szenzációs, fülcsiklandoztató hamis tanításokat, melyek az igazságtól elfordítják hallástokat és hamis mesékre hajlítják. (Tim. II. 4, 4.) A nagyböjtnek mily áldásos eredménye lenne, ha Isten igéjét ezentúl jobban szeretnétek, az örök igazságokat éheznétek és szomjuhoznátok. Úgy e, nem jó gyermek, ki nem szívesen hallgat anyja szavára ? És lehet-e igazi katholikus ember, kinek nem kell az Isten igéje ? Aki Istentől vagyon, az Isten igéjét hallgatja (Ján. 8, 47.) Amit pedig hallotok, törekedjetek élni is aszerint, mert az Ur Jézus szavai szerint azok boldogok, kik az Isten igéjét hallgatják és megtartják (Luk. 11, 28.) — Készséges lélekkel fogadjátok továbbá az egyház rendelkezéseit, mert azokban Krisztus akarata jut kifejezésre. A gyermeki bizalom és odaadás nem ismer birálgatást sem akadékoskodást. Az nem szerető gyermeknek, hanem lázadó szolgának tulajdonsága Az anyaszentegyházat a Szentlélek vezeti intézkedéseiben, azért amit parancsol, ha látszólag tökélellen lenne is, bizonyosan javunkra szolgál. Az egyház elöljáróinak szélesebb a látóköre, több kegyelem áll a rendelkezésükre, és intézkedéseikben sok előttünk ismeretlen ok vezeti őket. Nem lehetnek azért kedvesek Isten előtt, kik az egyház intézkedéseit nem fogadják gyermekded lélekkel, akik okosabbaknak és szentebbeknek akarnak látszani, mint amilyen a csalatkozhatatlan egyház. Ha egyes ünnepek megtartására az egyház ezentúl híveit nem kötelezi bűn terhe alatt, az bizonyára a Szentlélek vezetése mellett kiadott intézkedés. És ha akadnak, akik meggondolatlanul, vagy tudatlanságból, vagy önző érdekből zúgolódnak ellene, azokban nem lakozik Isten fiainak szelleme, azok hasonlítanak az írástudókhoz, kik az Ur Jézust is ünneprontásról vádolták. (Ján. 5, 18.) Gyermekded odaadás az egyháznak, ez a szentek ismertető jegye. Szent Terézia az egyház legkisebb intézkedéseit oly nagyra becsülte, hogy kész volt volna értük meghalni. És szent Ignác úgy tanít bennünket : »Kétségen kívül hinnünk kell, hogy az Ur Jézusnak és az ő jegyesének ugyanaz a szelleme és ez irányit bennünket az üdvösségre.
