Püspöki körlevelek 1913 (Szombathely, 1914)
9 bathelyi plébánia, mint amely közvetetlenül a székesegyházi főesperesnek van alávetve, a közgyűlésen nem képviseltetheti magát és annak előkészítésében az esperesi tanácskozások révén sem közvetetlenül, sem közvetve nem szólhat a fenforgó kérdésekhez. Tekintettel erre a kivételes helyzetre, a megyés Püspök ur bejelenti a közgyűlésnek, hogy a szombathelyi plébánost a közgyűlésre meghívta. Kéri a közgyűlést, hogy a jelzett hiányon segítsen. A közgyűlés a bejelentést tisztelettel tudomásul veszi és elhatározza, hogy a mindenkori szombathelyi plébános az esperesi kerületekhez viszonyított különleges helyzeténél fogva jogositva van a nyugdijegyesületi közgyűlésen részt venni. b) Egy esperesi kerület azt kérelmezi, hogy a nyugdijegyesületre fizetett és esetleg fizetendő járulék a kongruaösszeirás terheként szerepeljen és a tiszta jövedelemből levonásba helyeztessék. A közgyűlés az indítványt nem találta tárgyalásra alkalmasnak és mint hoszszadalmas, bonyolult eljárás kiindulóját, mint szükségtelent és kivihetetlent elvetette. c) Több kerület azon óhajának adott kifejezést, mondassák ki határozat gyanánt, hogy 40 évi szolgálat után minden egyházmegyei papnak jogosultsága legyen nyugdíjaztatását kérni, illetőleg nyugalomba vonulni. Megyés Püspök ur felhívja a közgyűlés figyelmét ennek a javaslatnak több szempontból való tarthatatlanságára. Ez a javaslat mindenekelőtt ellenkezik az Egyház szellemével. Mert a papi hivatás lényegesen különbözik minden egyéb hivataltól. A papi hivatás magában foglalja azt a kötelezettséget, hogy a pap Isten dicsőségére és a lelkek javára addig dolgozzék, mig ereje engedi. Testi-lelki erő birtokában nyugalomba vonulni, ez a papi élet mivoltának, az operarius Dei fogalmának félreismerése volna. És végül gyakorlati kivitele amint egyoldalú, úgy lehetetlen is. Egyoldalú, mert a munkaerők elvonása és uj erők behelyettesítése nem lenne arányban egymással. Jelenleg ugyanis az egyházmegyében 33 tényleges szolgálatban levő papnak van 40 éven felüli
