Püspöki körlevelek 1911 (Szombathely, 1912)
IX. Azon reményben, hogy templom-építések- és berendezéseknél szolgálatot teszek a Ntiszt. Egyházmegyei Papságnak, közlöm a nmélt. vall.- és közokt. m. kir. miniszter urnák a Selmeczbányán megalakult »Templomberendezési Műintézet Részvénytársaság«-ot ismertető leiratát. Magyar vallás- és közoktatásügyi miniszter 93361 — ign. szám. Nem uj, s nem ismeretlen jelenségre hívom fel a magas püspöki kar figyelmét akkor, a mikor egyházi művészetünk folytonos hanyatlására mutatok rá alább néhány szóval. Őszinte sajnálattal kellett megállapítanom már régebben azt a tényt, hogy templomaink felszerelései ma nagyobbrészt külföldről behozott, gyárilag előállított, s az üzleti szempontokon kívül minden egyéb tekintet figyelembe vétele nélkül készült ipartermékek, melyek készítésénél teljesen számításon kívül marad az, hogy az egyház templomaival és azok művészi berendezésével jóformán egyedül hat a nép Ízlésére nemesitőleg, hogy a templom a nemzet nagy zömére, a föld népére nézve falvainkban a , művészetek kizárólagos képviselője és terjesztője. Az egyházi művészetek mai helyzete vajmi kevéssé felemelő képet nyújt és felette ritkán alkalmas e missióra. Leszámítva aránylag kevés régi egyházi műemléket, az újabb egyház-művészet terén a íegszomorubb dekadenciát észleljük. A mostani állapotokon való változtatás sürgős szükségességét úgy a magas püspöki kar, mint a katholikus társadalom vezető elemei már régebben felismerték, kifejezést is adván ennek akkor, mikor a Budapesten tartott igo6. évi kath. nagygyűlés egy tudatos, körültekintő egyházmüveszeti politikának óhajtott ösztönzést adni. Meg vagyok győződve róla : a magas püspöki kar helyeslésével találkozik ama kijelentésem, hogy ha van olyan törekvés, mely a fent vázolt állapotok javítására reményt nyújt, azt nemcsak szívesen üdvözölnünk, de a rendelkezésünkre álló erőkhöz képest támogatnunk is kell. Kötelesség is ez akkor, mikor ez a törekvés nemzeti talajon sarjadozik ki. Ez a közel jövőben bekövetkezik azáltal, hogy az immár több mint negyedszázad óta fennálló, Krause József-féle selmeczbányai fafaragó műhely vezetését az ugyanott a helybeli értelmi vezetőség kebeléből megalakult »Templomberendezési müintézet Részvénytársaság« veszi át, programul tűzvén ki, hogy ezt az eddig is jóhirü intézetet úgy ipari, mint művészi tekintetben, az eddiginél is magasabb színvonalra emelvén, az egyház ez irányú szükségleteit a külföldi import kiszorításával elégítse ki. Szakbeli vizsgálat utján győződtem meg a vállalkozás komolyságáról, művészi fejlődés képességéről s arról, hogy az intézetnek már a mostani termékei is megütik a külföld hasonló ipartermékeinek mértékét. Azt pedig, hogy a vállalat a mostani szintnél lejjebb nem száll, sőt ennek fölibe emelkedik, biztositani fogja az intézetnek a közel jövőben megalakítandó Egyházmüvészeti Tanáccsal való kapcsolata, mely az inté-4844. sz. »Templomberendezési Műintézet Részvénytársaság« ajánlása.
