Püspöki körlevelek 1909 (Szombathely, 1910)
2 Mert, ha csak felületesen is, körültekintünk az életben, mi is elmondhatjuk, hogy mindenfelé kereszttel találkozunk, mindnyájan kereszteket hordunk, mindannyian kereszteket látunk magunk előtt. Mióta elhangzott a paradicsomban : „Megsokasitom gyötrelmeidet“ és „átkozott a föld a te munkádban; fáradsággal eszel abból életed minden napjain . . . orcád verítékével eszed a kenyeret, miglen visszatérsz a földbe, melyből vétettél“ (I. Móz. 3. 16 kk.); amióta megszakadt az eredeti kegyelem állapotából fakadt azon szeretet-kapocs és Istenfiui, baráti viszony, mely az embert Istenéhez, az eszes földi teremtményt oly gyöngéd, boldogitó kötelékkel Teremtőjéhez fűzte ; amióta az ember az Urat Birájává, a teremtményeket ellenségeivé tette : azóta »nehéz iga van Adám fiain és nagy bajlódásra teremtetett minden ember, . . . csakúgy az, aki a dicsőség székén ül, mint aki földig és hamuig lealáztatott.« (Jézus, Sirák fia 40, 1—3). Ez mind a bűnbeesésnek, az áteredő bűnnek elkerülhetetlen, mindenkire kiható következménye, amely alól éppúgy, mint az áteredő bűn alól, kivétel nincsen, „Küzdelem az ember élete a földön,“ mondja Jób (7. 1.) és pedig minden emberé! »Nem a szabadság-, a békesség- és nyugalom-, hanem a szolgaság-, viaskodás-, kisértetek- és veszélyek ideje ez a múlandó élet,« teszi hozzá Nagy szent Gergely ! És a megváltás, a megigazulás ? Vájjon ezek nem szüntették volna meg ezt a küzdelmet, ezt a bajlódást, a sok szenvedést és gyötrelmet ? Az Isten báránya, aki elveszi a világ bűnét, (Ján. 1. 29.) ; az a Szabaditó, akiről már Izaiás próféta megjövendölte, hogy „ 0 elvette a mi erőtlenségeinket és hordozta betegségeinket“ (íz. 53, 4. Mt. 8, 17.) a bűnnek e szomorú büntetésétől, az áteredő bűn káros következményeitől nem szabadított, nem váltott meg bennünk ? Lehetséges tökéletes megváltás, a bűn s a gonosz lélek hatalma alól való teljes szabaditás anélkül, hogy a bűnnek a földre és a teremtményekre nehezedő átka is megszűnjék ? Nem »úgy értendő Izaiás prófétának az a szép s vigasztaló jövendölése, melyet a Messiás országának boldogságáról, az abban uralkodó teljes békességről könyvének ii. fejezetében olvasunk, hogy a Messiás országában megszűnik a kereszt, száműzve lesz minden baj, édességgé változik minden keserűség ? Minden kérdésekre világos feleletet ad maga az Ur, midőn azt mondja : „Ha ki utánam akar jönni, vegye fel keresztjét és kövessen engem 1“ (Mt. 16, 24.) És aki föl nem veszi keresztjét s nem követ engem, nem méltó hozzám.“ (Mt. 10, 38.) Van tehát kereszt a Messiás országában is ; van kereszt az Ur Jézus követésében is ! Sőt éppen az ő követése nagy megtagadással, mindennapi, folytonos kereszthordozással jár. (Luk. g, 23). Mert „a szolga nem nagyobb Uránál !“ Ha őt üldözték, minket is üldözni fognak 1 (Ján. 15, 20). Ha az ő egész élete kereszt és önmegtagadás volt, ne csudálkozzunk, hogy a mi életünk is telve kereszttel, szenvedéssel! Ne téveszszen meg bennünk, ha, minél hivebben törekszünk neki szolgálni, annál több a keresztünk ! „Ha e világból volnátok, a világ azt, ami övé, szeretné; de mivel e világból nem vagytok . . . azért gyűlöl titeket a világ“. (Ján. 15, ig). Minél kevésbbé vagyunk e világból és a világé ; minél jobban megközelítjük a Krisztuskövetés magasztos eszményét; legyünk elkészülve, annál több megpróbáltatásban lesz részünk. „Mert akiket eleve ismert, eleve is elrendelte azokat, hogy hasonlókká legyenek az ö Fia ábrázatához“ — mondja az Apostol. (Róm. 8, 2g).
