Püspöki körlevelek 1909 (Szombathely, 1910)
— 3 S ha példát akartok erre, nézzétek a fájdalmas Szűz Anyát ! Aki legközelebb áll Jézus szent Szivéhez, az legközelebb áll az 0 keresztjéhez is. Aki életében, erényeivel és a dicsőségben is leghasonlóbb az emberek fiai közt az Isten egyszülött Fiához, nézzétek, mennyire hasonló Őhozzá a szenvedésben is ! A fájdalmak férfiának anyja nem lehetett más, mint a vértanuk Királynéja ! Ezután talán jobban fölértitek, miért is mondja az Ur boldogoknak azokat, akik sirnak, akik üldözést szenvednek, akiket szidalmaznak s akikre az Ö nevéért minden rosszat mondanak. (Mt. 5, 5. 10. 11). Megértitek talán azt is, hogy amikor igy szólít magához bennünket : „ Jöjjetek hozzám mindnyájan, kik fáradoztok és terhelve vagytok és én megenyhitlek titeket“ (Mt. 11, 28), nem úgy érti ezt az Ur, hogy leveszi vállainkról a kereszteket. Nem 1 nem igy enyhít, nem igy nyugtat Ő. Ellenkezőleg ; azt mondja : „ Vegyétek rátok az én igámat“ ; szeressétek meg a keresztet és akkor, igy nyertek nyugodalmat, enyhülést telkeiteknek! (U. 0. 2g). A mondottakból tehát egy dolog feltétlenül bizonyos ; az, hogy a kereszt, a szenvedés mindnyájunknak, akár igazak, akár bűnösök vagyunk, akár Jézussal, akár a világgal tartunk, az áteredő bűnnel öröklött osztályrészünk. Már most, leszámolva ezen igazsággal, mit tegyünk ? Minden, de minden körülmény amellett szól, hogy a keresztet megszeressük, szívesen, Isten akaratán megnyugvással viseljük ! Azt nem tagadhatjuk, hogy isteni Mesterünk a keresztet különös módon szerette. Valóban Reá illik a Bölcseség könyvének szava : »Ezt szerettem és kerestem ifjúságomtól és kívántam magamnak jegyesül venni. (Bölcs. 8, 2.) Azért is, midőn a megváltás nagy m inkájának különböző módjai isteni mindentudása előtt megjelentek, azt mondja az apostol, hogy »az előtte levő öröm helyett a keresztet választotta.« (Zsid. 12, 2.) És az a szívből fakadt „kívánva kívántam“ ott az utolsó vacsorán, nemcsak a nagytitku Oltáriszentségre. hanem a kereszt szeretetére is vonatkozhatott. Ha Mestered neked ez a keresztet kereső, a keresztet ölelő, a kereszthez mindvégig hü maradt Üdvözítő, légy ebben is az Ő tanítványa 1 Mert minő ellentmondás volna az, ha keresztény létünkre fáznánk, irtóznánk a kereszttől ! Ha úgy akarnók Krisztust követni, hogy keresztről, szenvedésről nem akarnánk tudni ! S a keresztet csak addig imádnók. mig Üdvözítőnk vállait nyomja ; de mihelyt azt minékünk is kinálja, ahelyett, hogy kitárt karokkal fogadnók, csókjainkkal illetnők, előle futni, tőle szabadulni iparkodnánk ! Valóban, mi is azok közé tartoznánk, akikről a Filippiekhez irt levelében (3, 18) sírva mondja az Apostol: »Sokan élnek úgy, mint Krisztus keresztének ellenségei!« Ellenségei nem akkor, amidőn szégyenfa volt, hanem már megdicsőült a szentkereszt ; amidőn nem nehéz már, mert kegyelem segiti azt hordani, mert a rajta függő isteni Megváltó nekünk azt annyira megkönnyíti, hogy mindenki érezheti : „ Az én igám gyönyörűséges, az én terhem könnyű.“ (Mát. 11, 30.) S ha még az ilyen, kereszttől idegenkedő érzülettel, a kereszttől szabadulni akaró erőlködéssel csakugyan le tudnók rázni magunkról a keresztet ! De minél türelmetlenebbül fogadja s hordja valaki az Ur által reá mért keresztet, annál jobban nyomja annak vállait ! S minél inkább menekülni akar a szenvedéstől, annál több kereszttel találkozik !
