Püspöki körlevelek 1906 (Szombathely, 1907)
IV. Mult évi december hó 20-án a S. Congregatio Concilii nagyjelentőségű határozatot bocsátott ki azon előkészületre, lelkiállapotra vonatkozólag, mely az olyan buzgó hívőknél, kik gyakrabban illetőleg mindennap óhajtanak az oltári Szentséghez járulni, megkivántatik; és ezen felül üdvös rendeleteket, intelmeket tesz közzé a gyakori, illetőleg mindennapi szent áldozás előmozdítását célzó eljárás foganatosítására nézve. A határozat bevezető részében a Congregatio szól az egyháznak a gyakori szent áldozással szemben a századok folyamán tanúsított magatartásáról; azután előadja röviden, hogy a gyakori szent áldozásra vonatkozólag a legújabb időben, különösen Franciaországban heves vita támadt, aminek következménye az volt, hogy a gyóntatok is, a hivek is zavarba jöttek a gyakori szent áldozásra nézve, ami a keresztény jámborságnak és buzgóságnak nem csekély mértékben vált hátrányára. Azért több püspök és lelkipásztor azon kérelemmel járult X. Pius Pápa 0 Szentségéhez, hogy a naponkinti szent áldozáshoz szükséges lelkiállapotra vonatkozó kérdést legfőbb tekintélyével intézze el. Ő Szentsége, kinek nagyon szivén fekszik, hogy a hivő nép lehetőleg gyakran, sőt naponkint is édesgettessék a szent áldozáshoz és annak mennyei gyümölcseiben részesüljön, a kérdés elintézését a zsinati Congregatiora bízta. A Congregatio 1905. dec. hó 16-án tartott ülésében a következő határozatot hozta: A viris praeclarissimis ac animarum Pastoribus SSrao Dno nostro Pio PP. X enixae preces porrectae sunt, ut suprema Sua auctoritate quaestionem de dispositionibus ad Eucharistiam quotidie sumendam dirimere dignaretur : ita ut haec saluberrima ac Deo acceptissima consuetudo non modo non minuatur inter fideles, sed potius augeatur et ubique propagetur, hisce diebus potissimum, quibus Religio ac fides catholica undequaque impetitur, ac vera Dei caritas et pietas haud parum desideratur. Sanctitas vero Sua, cum Ipsi maxime cordi sit, ea qua pollet sollicitudine ac studio, ut Christianus populus ad Sacrum convivium perquam frequenter et etiam quotidie advocetur eiusque fructibus amplissimis potiatur, quaestionem praedictam huic Sacro Ordini examinandam ac definiendam commisit. Sacra igitur Concilii Congregatio in plenariis Comitiis die 16 mensis Dec. 1905 hanc rem ad examen accuratissimum revocavit, et rationibus hinc inde adductis sedula maturitate perpensis, ea quae sequuntur statuit ac declaravit : 1. Communio frequens et quotidiana, utpote a Christo Domino et a Catholica Ecclesia optatissima, omnibus Christifidelibus cuiusvis ordinis aut conditionis pateat; ita ut nemo, qui in statu gratiae et cum recta piaque mente ad s. mensam accedat, prohiberi ab ea possit. 2. Recta autem mens in eo est, ut qui ad sacram mensam accedit non usui, aut vanitati, aut humanis rationibus indulgeat, sed Dei placito satisfacere velit, ei arctius caritate coniungi, ac divino illo pharmaco suis infirmitatibus ac defectibus occurrere. 3. Etsi quam maxime expediat ut frequenti et quotidiana Communione utentes, venialibus peccatis, saltem plene deliberatis, eorumque affectu sint expertes, sufficit nihilominus ut culpis mortalibus vacent, cum proposito se nunquam in posterum 912. sz. Gyakori és mindennapi szent áldozásra vonatkozólag a Congregatio Concilii határozata közöltetik.
